Létezik egy hely, egy társaság Szarvason, ahol az emberi találkozások, a megbecsülés, a gyermekben földet érő szeretet megélésére törekszünk.
2010. december 18-án e közösség – a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség – a karácsonyi várakozás jegyében gyermek-délelőttöt tartott imatermében. A szeles hóesés dacára ez a megújult kicsi gyülekezet oly lelkesedéssel és szeretettel fogadta az érkezőket, hogy mire letették a kabátot, szinte el is feledték a csípős, nem éppen barátságos időjárást. Gitárszóval, daltanulással indult a találkozás, majd miután mindenki jól átmelegedett, egy közös mozgásos játékkal folytatódott. A gyerekek jól kimozogták magukat, a felnőttek visszaemlékezve gyerekkorukra jókat kacagtak. Megtapasztaltuk, hogy milyen jó érzés ebben a rohanó világban együtt örülni gyermekünkkel, hiszen oly ritkán állunk meg egy pillanatra, hogy elgondolkodjunk és meglássuk egymás szemében a születést.
Ezután következett a királyfi „meséje”, a királyfié, akinek állatok etetője volt a kiságya, aki hasonló volt a többi kisfiúhoz, de egy valamiben mégis különbözött tőlük. Ő soha nem volt engedetlen a szüleivel, soha nem hazudott. Mindig kedves, barátságos, önzetlen és megbízható volt. Ő volt az egyetlen tökéletes ember, aki valaha is ezen a földön élt.
A tartalmasan eltöltött délelőtt további részében a gyermekek só-liszt- gyurmáztak, a nagyobbak karácsonyi képeslapot, dísztáskát, szalmacsillagot készítettek, szójátékoztak. Ami számomra még jó érzés volt, hogy a nagyobb gyermekek milyen türelemmel és segítőszándékkal voltak a kisebbek felé. Mert valljuk meg őszintén, sajnos mostanában egyre ritkábban látunk ilyet, pedig ők még csak gyermekek. Néhány asszony süteménnyel, meleg teával, jó szóval kínálta a jelenlévőket. Szóba kerültek ismerős és ismeretlen embertársak, ismerős és ismeretlen események. Jókat beszélgettek ismerős és ismeretlen emberek, igazi találkozásokat éltünk át!
A kézműves foglalkozás során elkészült alkotásokkal, illetve egy-egy só-lisztgyurma gombóccal tértek haza a családok és persze a királyfi történetével. A királyfiéval, aki egy nap visszatér a mi világunkba, hogy megvalósítson egy mentőexpedíciót.
Addig is tegye áldottá az Isten a Karácsony ünnepét és adjon e közösségnek továbbra is erőt, kitartást!
Hodálik Brigitta
