Hideg, hideg, langyos, meleg, forró… – mondtuk gyerekkorunkban játék közben, amikor valaki bekötött szemmel igyekezett megtalálni egy eldugott tárgyat. Bár nem elrejtett tárgyat keres (kereshetne akár azt is), mégis, mintha csukott szemmel tapogatódzna a szarvasi múzeum. S valahogy sehogy sem tud túljutni a hideglangyoson. Időről időre felmutat reményt keltő eredményeket, egy-egy (viszonylag) jól megrendezett kiállítást, színvonalas alkotást, érdekes eseményt, értékes előadást, aztán kijózanító hidegzuhanyként következik megint valami nívótlan.
Múzeumnak – olvashatjuk a szakminisztérium honlapján – a következő funkciókat ellátó intézményt nevezik. „A múzeum a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményéből álló muzeális intézmény; feladata a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, megőrzése, restaurálása, tudományos feldolgozása és kiállításokon történő bemutatása.” Két olyan kifejezést emelnék ki a fentiekből, amit különösen hiányolok a Tessedik Sámuel Múzeum tevékenységéből: kulturális javak, valamint tudományosság. Az a szomorú, hogy kulturális javak még lennének is, de nagyrészt láthatatlanok. Pedig azokat kellene felmutatni, nem pedig bármit, ami „beesik” a múzeum látókörébe. Akármit, függetlenül attól, hogy az bír-e bármilyen mértékű értékkel. Tudom, nehéz az értéket meghatározni. Borzasztóan összetett és ráadásul felelősségteljes feladat. Hiszen ami ma érték, az holnap szemét lehet, s lehet, hogy ma azt emelem ki értékként, amit tegnap még szemétként tartottak számon. Ráadásul, ami valaki szerint értékes, az más számára lehet akár csapnivalóan rossz. Sőt, értékképző (értéktorzító) tényező a múzeumban történő puszta bemutatás is. A helyzet nem könnyű, senki sem határozhat meg egyetlen biztos, minden helyzetben kötelező érvényű normát. Pontosan ezért van szükség a tudományra, a tudományosságra. Hiszen egy-egy tudományág mindenkori állásában elmúlt idők sok-sok tudása halmozódott fel, bölcs emberek tapasztalata gyűlt össze. A tudományoknak pedig vannak alaptörvényeik, viszonylag kialakult normarendszerük, segédtudományaik, eszközeik. Eszközök, amelyek segítenek az ítélethozatalban. Ilyen eszköz például a pontos definíció. Annak meghatározása például, hogy mi grafika, és mi nem az, nehogy véletlenül grafikaként emeljünk az égbe valamit, ami nem az. S nem utolsó sorban, minden egyes tudománynak megvan a maga kialakult intézményrendszere. Intézmények, amelyekben tudományos munka folyik, ahol érték keletkezik és megőrződik. A művészet (néprajz, régészet, antropológia) tekintetében ez az intézmény a múzeum. Amely, mint tudjuk, gyűjt, nyilvántart, megőriz, feldolgoz, bemutat… A lakosság szempontjából a múzeum egyik legfontosabb szerepe (természetesen sok egyéb más mellett) az, hogy segít a tájékozódásban, annak megítélésében, hogy mi értékes, mi megőrzendő mindabból, ami körülvesz bennünket. Segít a világban való eligazodásban. S ez bizony komoly felelősséggel jár.
No persze tudom én, hogy luxus dolgokról beszélek. Ezen a télen több megyében bezárták a múzeumokat és a kiállítóhelyeket (vagy legalábbis komolyan fontolóra vették a bezárás lehetőségét), hogy ne kelljen fizetni a fűtésszámlát. Ám amíg itt fenn lehet tartani – a köz pénzéből a köz javára működtetett KÖZgyűjteményeket és KÖZintézményeket – addig azok a köz épülését szolgálják legjobb tudásuk szerint!
Király Judit
{jomcomment}