Bonyodalmak két bőrönd körül

Két ellopott bőrönddel, kicsit eseménymentesen kezdődött Leopold Lahola Napfoltok című előadása, amit Dósa Zsuzsa fordításában a Cervinus Teátrum társulata adott elő két felvonásban pénteken este a Vajda Péter Művelődési Központ színháztermében. Szenes János igazgató egész heti intenzív kampányának köszönhetően a székek fele megtelt látogatóval.

Az események nyugodt tempóban követték egymást. Első tíz perc egyik izgalmas kérdése volt, hogy a Művelődési Központ munkatársai nem feledkeztek-e el kiütni a riasztórendszerből a füstérzékelőt, vagy hamarosan megérkeznek a tűzoltók, miután Tomy, a mestertolvaj (Petrik Szilárd) rágyújtott egy cigire a színpadon, de megúsztuk szárazon, hála a technikusoknak.

A darab három főszereplője Tomy, aki tulajdonképpen Roberto, Gogo (ifj. Bocsárszky Attila) akit Tomy nevelt bűnözésre, valamint Tereza (Dósa Zsuzsa), Tomy kedvese érdekes és állandóan változó lelki és hierarchiális viszonyban állnak egymással. A darab során a gátlástalan Tomy markáns vezetőszerepe, amivel sokáig uralni tudja az eseményeket, megkopik, és az események menete megváltozik. Köszönhető ez az időnként feltűnő rendőrnek (Kristóf Roland), aki megkapta Tereza Gogo által ellopott bőröndjeinek  az ügyét, és amatőr profialkotóként statisztikát vezet az ellopott és megkerült bőröndök leltárhiányáról.

Hogy miért a Nap felszínén kis területen egyidőben átlépő mágneses erővonalak okozta sötétebb foltokról kapta a darab a címét, számomra nem derült ki. Talán a napfoltok egymáshoz viszonyított állandóan változó helyzetére akar utalni ezzel Leopold Lahola.

Tekintse meg galériánkat!