Kicsit meglepődve olvastam Király Judit múlt héten megjelent cikkét. Úgy gondolom, egyfajta felelősségérzet és segíteni akarás vágya által hajtva ragadott billentyűzetet, és írta meg konkrétumokat nem tartalmazó, de nagy vihart kavaró sorait. Mégis, úgy érzem, amellett, hogy érdekes vitát indított el a Tessedik Sámuel Múzeummal kapcsolatban, egy-két dolgot nem vett figyelembe. Király Judit cikkét olvasva, nekem a következő kép rémlett ki belőle: a Múzeumban nincs tudományosság, a szakalkalmazottak nem mutatják be a Múzeumban tárolt értékeket, hanem főként provinciális, nívótlan kiállításokkal tömik az idelátogatók fejét. A cikkéből pedig konklúzióként levonhatjuk, hogy a Múzeumot már csak egy művészettörténész tudná megmenteni a teljes szétzülléstől.
Írását olvasva már megfogalmazódott bennem, hogy válaszolok a felvetett problémákra, de a hozzászólások átolvasása után inkább úgy döntöttem, hogy külön cikkben fogalmazom meg a véleményemet.
Elsősorban a szakmai vádakra szeretnék reagálni, amelyeket Király Judit megfogalmazott a Múzeummal szemben. Cikkében a következőket írja: „Két olyan kifejezést emelnék ki a fentiekből, amit különösen hiányolok a Tessedik Sámuel Múzeum tevékenységéből: kulturális javak, valamint tudományosság. Az a szomorú, hogy kulturális javak még lennének is, de nagyrészt láthatatlanok. Pedig azokat kellene felmutatni, nem pedig bármit, ami „beesik” a múzeum látókörébe.” Tehát a szerző hiányolja a Tessedik Sámuel Múzeumban lévő szakalkalmazottak tudományos munkáit, valamint nem látja a Múzeumban lévő kulturális emlékeket. Természetesen ez nem is csoda, ha azt nézzük, hogy tudomásom szerint már egy éve nem tette be a Múzeumba a lábát, így nem ismeri a bent folyó munkákat. Lehet az internetet bújva, a tudósításokon és a képeken keresztül megfogalmazni kritikát, csak a kritika hiteltelenné válik, ha kiderül, hogy felszínes tudás alapján készült.
Tehát nem kereste meg a cikk megírása előtt a Múzeum dolgozóit, akik, ezt kijelenthetem, nem zárkóztak volna el a Múzeum, a munkájuk és a raktárak bemutatásától. De mivel jobb később, mint soha, megteszem itt, ezen az oldalon keresztül.
A Tessedik Sámuel Múzeum egy Területileg Illetékes Múzeum, amely nem tartozik a Békés Megyei Múzeumok Intézményei közé. Szarvas Város Önkormányzata tartja fenn, és régészeti, néprajzi és történeti gyűjtőköre a Körös-szögi Kistérséget, vagy másképpen a régi Szarvasi Járást foglalja magába. A Múzeum éves költségvetése annyi, amennyiből a Szépművészeti Múzeum, a MODEM, vagy a Ludwig múzeum egy kiállítást rendez. (Ezért tartom nevetségesnek azokat a hozzászólásokat, amelyek a fent említett múzeumokhoz akarják hasonlítani a Tessedik Sámuel Múzeumot. Főleg, a mostani anyagi helyzetben: Veszélyben a múzeumok: tüntetnének a kormány intézkedései ellen.
A Múzeum raktáraiban nem elhanyagolható mennyiségű érték van felhalmozva. A Tessedik Sámuel Múzeum Békés megye második legnagyobb régészeti gyűjteményével rendelkezik, a beleltározott régészeti leletek száma több mint 65.000 db, a leltározatlan leletek ennek akár a 10-szerese is lehet. Ezeket a leleteket folyamatosan leltározom, fotózom, hogy digitális leltárkönyvet hozzak létre. Ha bejött volna a Múzeumba Király Judit, talán fogalmat alkothatott volna mind a munka nagyságáról, mind az eddig elvégzett munkáról. Az eddig beleltározott anyagokat akár ki is lehetne állítani, de valószínűleg nem hagyna mély nyomot senkiben az ötezredik kerámiatöredék megtekintése, amelynek feldolgozása viszont a tudományos munkám szerves részét képezi. Ugyanezzel szembesült volna a néprajzos kolléganőnél is, aki jelenleg Matók Sándor fotóit, üvegnegatívjait digitalizálja és dolgozza fel a néprajzi raktár falai között, amely nagyságrendileg a második legnagyobb gyűjtemény a Múzeumban. Ezt követi a történeti gyűjtemény, és a képzőművészeti gyűjtemény zárja a sort, mely a Múzeum gyűjteményének legkisebb részét képezi.
Kulturális javakról pedig most térjünk át a tudományosságra. Mivel a cikk megírása előtt nem gyűjtött Király Judit információkat, ezért nem értem, hogy miért kér rajtunk számon publikációkat. Egy régésznek a tudományos munkájához hozzátartozik, hogy feldolgozzon és publikáljon régészeti anyagokat, de a tudományos publikációk általában nem a nagyközönség számára készülnek. Arra az ismeretterjesztő előadások és kiállítások a legmegfelelőbbek. Azonban ha mégis tudományos publikációra vágyna, akkor szívesen odaadom elolvasásra egy-két cikkemet, de az idén tartandó ismeretterjesztő előadásaimra is szeretettel várom.
Ismét a Múzeum és a tervezett munkálatoknak a felületes ismerete vezethetett el oda, hogy cikk szerzője az állandó kiállítást nem ismeri, és azt sem tudja, hogy az utóbbi években kétszer pályázott a Múzeum új állandó kiállítás létrehozására és az épület teljes felújítására. Sajnos, sikertelenül. Idén viszont tervbe van véve a régészeti kiállítás átépítése, modernizálása. (Ha megkeres, szívesen végigvezetem a régészeti kiállításon, hogy megismerje a Tessedik Sámuel Múzeumban kiállított régészeti emlékeket, amelyek nem csak az avarokra korlátozódnak.)
Mind a néprajzos kolléga, mind jómagam aktívan közreműködünk a múzeumpedagógiai órák, foglalkozások előkészítésében és lebonyolításában. Hiszem azt, hogy a gyermekekkel érdemes megszerettetni a Múzeumot, mert ők lesznek később az értő közönség. Ezekről a foglalkozásokról sokszor lehet olvasni, mind a Szarvas és vidéke hasábjain, mind pedig a Newjság honlapján. Ezen kívül pedig tervbe van véve, hogy az alakuló új honlapunkon is bemutatjuk a múzeumpedagógiai foglalkozásokat, melyet a múzeumpedagógus kolléganőm lelkiismeretesen szervez és rendez meg.
Érdemes még megemlíteni, hogy tavaly körülbelül 50 rendezvény volt a Múzeumban, melynek fele kiállítás, másik fele koncert, felolvasóest, könyvbemutató, előadás. Éves látogatószámunk meghaladta a 11.000 főt, ami egy alig 18.000-es lakosú városban nem elhanyagolható látogatottságot mutat.
A fentebb leírtakból kiderül, hogy szerencsésebb lett volna a cikk megírása előtt megkeresni a Múzeum vezetését, illetve a szakalkalmazottakat, beszélgetni velük, szétnézni a Múzeumban, és meglátni, milyen munka folyik az épület falain belül. Esetleg Király Judit felajánlhatta volna a Múzeum vezetésének a segítségét, hiszen, a Tessedik Sámuel Múzeum kapuja nyitva áll azok előtt az emberek előtt is, akik szakmailag támogatnák az intézmény működését. (Mint ahogy ezt fel is ajánlotta hozzászólásának harmadik pontjában.)
De még nincs elveszve semmi. Bármikor bejöhet hozzánk, mivel nem vagyunk elefántcsont-toronyba zárva. Úgy gondolom, a Múzeum dolgozói erejükhöz mérten rengeteget tesznek a Tessedik Sámuel Múzeumért, és minden segítséget szívesen vesznek, hogy szépüljön és jól működjön a város egyetlen múzeuma.
Gulyás András
Régész-muzeológus
Tessedik Sámuel Múzeum
{jomcomment}