Vállalások Rákosi elvtárs születésnapjára

Kultúrházi kávéházba gyűltek össze a szentandrásiak a közelmúltban, hogy meghallgassák Hévízi Róbert legújabb gyűjtésének eredményeit Békésszentandrás XX. századi történetéből. Az előadó három nagyobb lélegzetvételű témáról, a Tanácsköztársaságról, a Hősök emlékművének avatásáról, Rákosi Mátyás 60 születésnapjára tett vállallásokról beszélt, valamint a korabeli információs központ, a kisbíró által kidobolt közleményekből szemezgetett.

A Tanácsköztársaság idejéből szomorú emlékek maradtak fent. A kikiáltáskor a falusi elöljárók léptek le a falu pénzével, a leverésekor a román csapatok be és kivonulásakor azok fosztották ki a falut teljesen. 150 vagonnyi gabonát, szintén ennyi szénát vittek magukkal, ami akkor is milliós tétel volt. Érzékeltetésképp Hévízi Róbert elmondta, hogy a 22000 pengő, amivel az elöljárók elszeleltek fedezte az önkormányzati dolgozók éves bérének a kétharmadát fedezte.

Másodikként a Berán Lajos alkotta Hősök emlékművének 1927-es avatásáról mesélt, ami talán a falu történetének legnagyobbszabású eseménye volt. Itt volt József főherceg, akit Szarvas felől a megye első embere, a főispán várt, míg a Községházán a főjegyző fogadta, és a leleplezésre és a leleplező beszédének magtartására a főszolgabíró kérte fel. Egyidőben két helyen is szentmisét tartottak az alkalom tiszteletére, majd díszfelvonulással zárták a köztéri eseményeket. Innen az előkelő társaság a Katolikus Kör épületébe, a mai Körös Művelődési Házba, a mostani előadás helyszínére ment, hogy egy díszebéddel koronázzák meg a napot.

Utána egy komoly korszak komolytalan felajánlásairól szólt Hévízi Róbert. Rákosi Mátyás, a fél ország keresztapjának 60. születésnapjára tett abszurd iskolai felajánlások között ilyeneket találhatunk: a fegyelem megszilárdítása, a késések kiküszöbölésére háromnegyed nyolcas mozgalom indítása, a hiányzások minimálisra csökkentése, a tanítási órák alatt és a szünetekben a fegyelem megszilárdítása. A diákok kedvenc vállalásai azonban a következők lehettek: ne legyen súgás és puskázás, valamint az, hogy ne menjen diák felkészületlenül, kész házi feladatok nélkül iskolába. Előttem van, mikor dolgozatírás közben az egyik rákosista diák a Vezér nevében elutasítja rebellis társának a segítségnyújtást a négyzet kerületének kiszámítása ügyében. Persze voltak hasznos vállalások is, mint pl. az iskola állagának megóvása, apróbb hibáinak kijavítására irányultak, ami meg egyébként akkor természetesebb volt, mint mostani világunkban.

Utoljára a Kisbíró hirdetményeiből válogatott az előadó. Sokan még emlékszünk az utódjára, a Tanácsháza tetején elhelyezett hangosbemondóra, de a Kisbíró intézményére nem. “Közhírré tétetik”, kezdte az akkori Szuperinfó hangos változata, majd sorolta, hogy 53 falusit Komlóra, földalatti munkára csábítanak, vagy a begyűjtések rendjét egy kis akkor ideológiai körítéssel, amivel szerették volna úgy beállítani ezt, mint a békevágy iránti szeretetük megnyilvánulását, de más, ma már furcsán hangzó közleményt is. Lehet, hogy olvasgatnunk kellene alkalmanként ezeket, hogy ne érjen váratlanul minket ilyesmi a jövőben, amikor a vadkapitalizmus után egyszer ismét jön majd egy ehhez hasonló hullám.

Tekintse meg galériánkat!

{jomcomment}