Újabb kiállítás nyílt a Tessedik Sámuel Múzeumban, amin régi fényképeken, képeslapokon mutatják be a rendezők, Hanzó Teréz és segítői a korabeli és a mai Szarvas épületeit vagy azok helyét, sok esetben több időpontban készült fotókon, mintegy időgépként.

Babák Mihály polgármester köszöntőjében sajnálta, hogy a Hivatalban alig maradt néhány kép a városról, eltűntek, pedig ő is szívesen nézegeti azokat. A Képviselőtestülettel azon vannak, hogy ahol csak lehet, igyekeznek megőrizni a város régi, polgári arculatát. Példaképp a Vajda Péter Művelődési Központ szocreál épületének felújítását említette, amit korábban többen csak valamelyik gúnynevén ismertek. Mostanában a Bolza-kastély miatt fáj a feje, hogy mi lesz vele, ha a jelenlegi fenntartó visszaadja az államnak. Ki fogja megkapni, mit tervez vele, és az illeszkedik-e a város terveibe?

Molitórisz Pál amatőr helytörténésznél kevesen tudnak többet Szarvas történetéről. Aprólékos kutatásokat végez mindig az általa kiválasztott témáról, és járul hozzá ezzel a letűnt Szarvas hangulatának konzerváláshoz. A látogatókat is arra buzdította, hogy aprólékosan nézzék meg a képeket, az azokon levő embereket, mert sok eltűnt és meglepő városrészlet bukkan fel azokon, de életképek is fel-feltűnnek, mint pl. egy piaci napról, vagy az Árpád kávéházi részéről, esetleg a munkás hétköznapokról, amin a piac macskaköveit szedik fel, vagy ahogy Ruzicskay Gyuri bácsi ahogy a Fő téri seccoit festi. Az egyik képen látható egy árkádos épület, ami a tervek szerint a mostani Kossuth szobor helyén, az akkori Takarékpénztár épülete állt volna, és ami, ha nem húzza keresztbe a háború a tervet, Szarvas egyik meghatározó és legszebb épülete lehetett volna.

A kiállítás nem jöhetett volna létre a Szarvasi Hobbigyűjtők Klubjának három tagja, Szenczi János, Brlás Attila és Molnár Levente segítsége nélkül, akik amellett, hogy rengeteg képeslapot gyűjtöttek össze Szarvasról, mindent tudnak is az azokon láthatókról.