Brlás Attila
Az 1890-es évek vége felé történt, hogy a Szarvasi Hitelbank Rt. földjén, a gyomai úttól nem messze, jó minőségű agyagot találtak. A részvénytársaság vezetősége úgy döntött, téglagyárat létesít itt. Mivel Szarvason és környékén senkit sem találtak aki egy kicsit is konyított volna a téglagyártás mikéntjéhez, ezért a Kis-Kárpátok lábánál található Bazinból (a szlovákiai Pezinok, manapság éppen a téglagyára helyére tervezett szeméttelepről elhíresült település) elhívják Gily Emilt, téglagyártási szakembert.
Az 1890-es évek vége felé történt, hogy a Szarvasi Hitelbank Rt. földjén, a gyomai úttól nem messze, jó minőségű agyagot találtak. A részvénytársaság vezetősége úgy döntött, téglagyárat létesít itt. Mivel Szarvason és környékén senkit sem találtak aki egy kicsit is konyított volna a téglagyártás mikéntjéhez, ezért a Kis-Kárpátok lábánál található Bazinból (a szlovákiai Pezinok, manapság éppen a téglagyára helyére tervezett szeméttelepről elhíresült település) elhívják Gily Emilt, téglagyártási szakembert.
1900-ban indul el a termelés: 1910-ig kézzel, majd egy 85 lóerős gőzgép segítségével gyártják a tetőfedő cserepet, a falazó- illetve járdatéglát. Jó minőségű termékeik hamar népszerűek lesznek.
Az 1911-ben az immár Szarvasi Gőztéglagyár Rt. néven futó cég, Gily Emil műszaki vezetésével, 80-100 embert foglalkoztat. Az egyemeletes épületébe – ahol a gépi berendezések voltak elhelyezve – csillék szállítják az agyagot a bányagödrökből. A gyár tíz év alatt jelentékeny fejlődésen esett át.
Sajnos 1914-ben kitör az első világháború, s az azt követő gazdaságpolitikai események a téglagyár vesztét okozzák. 1918-ban csődbe jut, felszámolják.
Gily Emil 16 hold földet és egy négyszobás, verandás, téglából épült tanyát – a
“Gily-kastélyt”, ahogy sokan nevezték Szarvason – kap végkielégítésképpen.
* * *
Még 1907-ben történik meg, hogy Gily Emil egyik fia, Lajos, édesanyjával kiutazik Amerikába, meglátogatva annak mostohatestvérét. A vizit után az anya visszatér Magyarországra – egyedül. Fia úgy döntött ott marad, szerencsét próbál az Újvilágban. Nincsenek sajnos adataink arról, hogyan boldogult az idegen környezetben a mindössze tizennégy éves fiúcska. Az évek teltek, és ő egyre gyakrabban mesélhetett új barátainak, ismerőseinek Magyarországról, Szarvasról és a “Gily-kastélyról”. Meglett fiatalemberként tér haza látogatóba az 1920-as években. Rövid itt tartózkodása után magával visz emlékbe két szarvasi képeslapot is. Mindkettőn az egykori Csáky-birtok látható: az egyiken az Anna-liget, a másikon a Csáky kastély.
– Messziről jött ember azt mond, amit akar – gondolhatja Lajos, s a kastélyt ábrázolóra ezt írja: “Dad’s Fathers Home Szarvas, Hungary”.
* * *
A téglagyár felszámolása után csak a kapott föld jövedelme és a bányából továbbra is kitermelt homok eladása biztosítja – szűkösen – a család létét.
1944-ben meghal Gily Emil, rá egy évre a felesége is. Mindketten a Kákai temetőben térnek örök nyugalomra. 1950-ben jogtalanul államosítják a tanyát, a családot egy Deák Ferenc utcai parasztházba költöztetik. Egy év múlva a földet is felajánlja a családfő a téesznek. 1964-ben elköltöznek Szarvasról.
2007-ben az egyik dédunoka felkeresi ősei hajlékát. Az egykori takaros kis ház helyén egy elhanyagolt, lelakott, üresen álló épületet talál…
Köszönetemet szeretném kifejezni Kirilly Editnek a történet megírásához nyújtott segítségéért, a rendelkezésemre bocsátott adatokért és képekért.
Brlás Attila
Felhasznált irodalom:
Szőnyi Sándor: Szarvas cserép- és téglagyártásának története, Szarvasi Krónika 9. szám 1995
{jomcomment}
