Nóra
Megölték, felrobbantották, kirabolták, meghalt, eltűnt, kitört, tönkrement, becsődölt, stb, stb, stb.
Ugye ismerősek ezek a szavak? Ma reggel például az egyik kereskedelmi tévécsatorna csak ilyen híreket közölt. Rettenet 4 percben. Jó hír semmi. Még egy ici-pici semleges sem! Ezt nektek magyarok, dögöljetek bele a depressziótokba, úgyis csak kolonc vagytok Európa nyakán.
Nna szóval, ahogy a stressz gombócot formált a gyomromban a hírek hallatán, csak magamat szidhattam, hogy voltam olyan tökkelütött barom, hogy végignéztem ezt a borzalmat. Hát kinek kell ez? Ráadásul hétfőn reggel??? Amikor indul a hét? (és most az sms-csíkokról még nem is szeretnék beszélni, mert az is megérdemel egy külön írást)
Megölték, felrobbantották, kirabolták, meghalt, eltűnt, kitört, tönkrement, becsődölt, stb, stb, stb.
Ugye ismerősek ezek a szavak? Ma reggel például az egyik kereskedelmi tévécsatorna csak ilyen híreket közölt. Rettenet 4 percben. Jó hír semmi. Még egy ici-pici semleges sem! Ezt nektek magyarok, dögöljetek bele a depressziótokba, úgyis csak kolonc vagytok Európa nyakán.
Nna szóval, ahogy a stressz gombócot formált a gyomromban a hírek hallatán, csak magamat szidhattam, hogy voltam olyan tökkelütött barom, hogy végignéztem ezt a borzalmat. Hát kinek kell ez? Ráadásul hétfőn reggel??? Amikor indul a hét? (és most az sms-csíkokról még nem is szeretnék beszélni, mert az is megérdemel egy külön írást)
Az igazat megvallva, ha csak tehetem, nem nézek híradót és hírműsort, mert totál fölöslegesnek tartom. Ha valami nagyon érdekel, akkor meghallgatom A rádiót (azt hiszem, tudjátok melyik adóra gondolok a nagy névelő kapcsán), és kész. Tudom, most nyugodtan és joggal lehet azt mondani rám, hogy félművelt vagyok, és önkéntes tudatlanságba menekülök, de higgyétek el, egyszerűen nem megy máshogy. Legalábbis nekem nem megy. Most őszintén: ebben az országban csak rettenet és borzalom történik? Jó hírek nincsenek? Nem adnak át egyetlen felújított iskolát, óvodát, közintézményt, útszakaszt, gátat, szobrot, műalkotást, stb??? Nem születnek példaértékű megállapodások és együttműködések, amelyek függetlenek mindenféle politikai eszement kategorizálástól? Nem történik semmi, ami csak egyszerűen jó? Hasznos? Fontos? Vagy „csak” szép?
Még mindig eléggé fel vagyok dúlva, és ezt most nem is akarom véka alá rejteni. Fenébe a jólneveltséggel és a cizellált diplomatikus megfogalmazásokkal! Ez az egész úgy rossz, ahogy van. És ne higgyétek, hogy most megint a régi lemez jön, „bezzeg a régi szép időkben!”. Egyszerűen nem kérek mást, mint azt, hogy a híradó ne csöpögjön a vértől és ne gyilkosságokkal és borzalmakkal legyen tele. Uram bocsá’, meg lehessen nézni egy hírműsort egy gyerekkel is anélkül, hogy a kölyöknek rémálmai legyenek. Ne értsetek félre, nem azt szeretném, ha csak valami hurrá optimizmus szólna a hírekből, de azért legyen egy határ.
A közelmúltban hallottam, hogy igenis létezik egy kezdeményezés, amelyben szeretnének százalékos határt szabni a drámának és a horrornak a hírekben. Egyből két dolog jutott erről eszembe. Egy: őrület, hogy idáig jutott a világ, hogy törvényben kell szabályozni a józan észt, hogy a hírszerkesztők ne horrorfilmet szerkesszenek estéről estére, hanem valami nyilvános tájékoztatás félét tudjanak nyújtani a fogyasztóknak. Kettő: akárki találta is ezt ki, őszintén támogatom, mert már nagyon elegem van belőle.
Most persze lehetne azt mondani, hogy nem kell a tévét bekapcsolni, sőt, ha nem tetszik, akkor ki is lehet kapcsolni. Oké, ez igaz. De lássuk be: ha belelépünk egy kutyagumiba, és nem takarítjuk le a cipőnk talpáról, csak levesszük azt a cipőt, akkor az ürülék még ugyanott marad. Nem fog magától leválni a cipő talpáról. Vagyis, akárhogy is leplezzük, és akármennyire is nem veszünk tudomást róla, attól ami rossz, az még rossz marad.
Szóval nagyon remélem, hogy előbb, vagy még előbb, lesz valami változás. Sőt, nem csak „valami” változást szeretnénk, hanem gyökeres és jobb helyzetet előidéző változást kérünk, és követelünk! Elég volt a rettenetből.
De ha mégsem jön össze valami normális híradás, akkor igenis szeretnék (egyfajta groteszk válaszként) egy örömhíradót, ahol arról tájékoztatnak, hogy történik valami jó is ebben az országban, ami végső soron az otthonunk, ahol hírértéke van annak is, ha a tavalyi évhez viszonyítva idén kevesebb postást haraptak meg a dühös kutyák és emberek.
Nóra
