Úgy érzem, legjobb, ha mozdulatlanul alszom, akkor egy kicsit elfelejtek mindent. Hol is tartottam? Úúúúúúúúúúúúúgy elaludtam azoktól a kis fehér golyóktól. De aztán megint volt időm gondolkodni. Hosszú a nap itt egyedül. Puha is, meleg is, de hallom, hogy kinn egymást szólítgatják a barátaim, egymást hívják sarokról-sarokra, csoportban rohangálnak és beszívják a napocska sugarait. Valamikor én is rohangáltam. Igen, azon gondolkodtam, vajon én hol is laktam, amikor nem rohangáltam…nem emlékszem, hol is volt a házam, ki is volt a gazdám. Volt gazdám? Ha igen, miért nem keresnek? Senkinek nem hiányzom? Már sokszor besötétedett, de csak a vörös nő, meg egy-két új arc van körülöttem. Meg az ember is sokszor jött, akinek üveg volt a szemén. Őt nem nagyon szeretem. Amikor jön, akkor a NŐ beköti a számat, szorosan, biztos azt hiszi, hogy megharapnám az embert. Lehet, de már arra sincs erőm. Hogy is volt legutóbb? Tudom már. Először jó volt itt a melegben, még ha járni nem is tudtam. Aztán valami nagyon nyomott, vagy szorított. Éreztem, hogy kéne keresnem egy fát és megszabadulni a nyomástól. de a nyomás csak nőtt, belül a hasamban. Már azt sem tudtam, mi fáj jobban. a lábam, vagy a hasam. Nem volt fa, de már nem bántam, csak szabadultam volna meg attól a kínzó nyomástól. Jött a NŐ és jött az üveg arcú ember is. Nézegettek, nyomogattak, valami érzékeny helyen a hasamban. Már a fejemet sem tudtam megemelni úgy fájt. Megint besötétedett és még mindig nem tudtam fához állni és megszabadulni a terhemtől. nagyon fáradt voltam, a NŐ térdelt mellettem, arcát a fejemhez szorította és vizes volt a szeme megint. Olyan közel volt, azt hittem, rám akar feküdni. Nem tudtam megvigasztalni és megkérdezni, hogy neki mi fáj.
Úgy érzem, legjobb, ha mozdulatlanul alszom, akkor egy kicsit elfelejtek mindent. Hol is tartottam? Úúúúúúúúúúúúúgy elaludtam azoktól a kis fehér golyóktól. De aztán megint volt időm gondolkodni. Hosszú a nap itt egyedül. Puha is, meleg is, de hallom, hogy kinn egymást szólítgatják a barátaim, egymást hívják sarokról-sarokra, csoportban rohangálnak és beszívják a napocska sugarait. Valamikor én is rohangáltam. Igen, azon gondolkodtam, vajon én hol is laktam, amikor nem rohangáltam…nem emlékszem, hol is volt a házam, ki is volt a gazdám. Volt gazdám? Ha igen, miért nem keresnek? Senkinek nem hiányzom? Már sokszor besötétedett, de csak a vörös nő, meg egy-két új arc van körülöttem. Meg az ember is sokszor jött, akinek üveg volt a szemén. Őt nem nagyon szeretem. Amikor jön, akkor a NŐ beköti a számat, szorosan, biztos azt hiszi, hogy megharapnám az embert. Lehet, de már arra sincs erőm. Hogy is volt legutóbb? Tudom már. Először jó volt itt a melegben, még ha járni nem is tudtam. Aztán valami nagyon nyomott, vagy szorított. Éreztem, hogy kéne keresnem egy fát és megszabadulni a nyomástól. de a nyomás csak nőtt, belül a hasamban. Már azt sem tudtam, mi fáj jobban. a lábam, vagy a hasam. Nem volt fa, de már nem bántam, csak szabadultam volna meg attól a kínzó nyomástól. Jött a NŐ és jött az üveg arcú ember is. Nézegettek, nyomogattak, valami érzékeny helyen a hasamban. Már a fejemet sem tudtam megemelni úgy fájt. Megint besötétedett és még mindig nem tudtam fához állni és megszabadulni a terhemtől. nagyon fáradt voltam, a NŐ térdelt mellettem, arcát a fejemhez szorította és vizes volt a szeme megint. Olyan közel volt, azt hittem, rám akar feküdni. Nem tudtam megvigasztalni és megkérdezni, hogy neki mi fáj.
Épp csak kezdett világosodni, amikor a NŐ már itt állt mellettem újra és nemsokára itt volt megint a szemüveges ember. megint a szúróssal a kezében, bekötötték a számat, jött a szúrás és csak rémlik, hogy egy hideg vason fekszem. Megint fázom, foltokban leszedték a szőrömet, kenegetnek valami ragacsossal és hozzám nyomnak valami botot és közben tv-t néznek. A hangjuk nyugodt volt. Aztán nagyon elszégyelltem magam. Alattam hatalmas tócsa állt. Amíg aludtam, azt álmodtam, hogy találtam egy fát, egy erdőt és mindegyiknél pisiltem. Jaj, de jó! Már nem fáj a hasam. Elmúlt. Ők voltak? Vagy én egyedül? Már mindegy, a lényeg, hogy megszabadultam mindtől. Mióta is? két napja? Húúúúúúú, csoda hogy így fájt?
Aztán megint a puhán ébredtem. Jobban éreztem magam. Ettem. Finomat. Csirke is volt, meg tészta, meg friss víz. Mikor is ettem utoljára? legutóbb valami májkrém félét találtam az úton, de majdnem üres volt, csak a zacskójával bajlódtam. A végén úgy döntöttem, megeszem azt is, biztos nem árthat. Még ettem pizza szélet és ropogtattam utána havat. A friss hó finom, amikor sáros, jeges, akkor már nem jó. Itt van valami fényes, abból iszom. Az arcomba meg mindig meleg szél fúj egy kicsi fehér dobozból. Jó itt lenni, még ha felállni még mindig nem tudok is. mi lesz így velem? Próbálom, nem vagyok gyenge, puccos úri eb. Az utca megedzett. De nem megy. Mi lehet a többiekkel? Szabadon szaladgálnak még? Kérőn néznek az emberekre a boltok előtt, akik mindig adnak egy-egy finom falatot? vagy betették őket egy nagy gurulósba egy olyan hurkos bottal? Hamarosan utánuk megyek, ne féljen senki. Csak először összeszedem magam egy kicsit. Nem baj, hogy beszélek nektek? olyan unalmas itt egyedül. A NŐ is egy nap többször berohan, kivesz alólam valami hideg, vizeset, aztán dugdos alám valami puha szárazat, ami egy idő múlva megint vizes lesz. Már nem is kell fa. Jé, ez ilyen egyszerű? Most meg úgy érzem, hogy nem tudom elállítani. Dehisz én már felnőtt vagyok, mi történik velem? Úgy szégyellem. Még le sem tudok mászni róla, hogy ne benn menjek ki. Még jó, hogy itt van és segít. csak kicsit van itt és sokat vagyok egyedül. Most éjszaka van, alszunk egyet és reggel megint mesélek nektek, ha minden az eszembe jut. Sok minden történt velem, de most még minden olyan kusza.
