Vaúúúúúúúúúúúú, úúúúúúúúúújra itt vagyok!

Sok idő eltelt amióta nem beszéltünk. Történt jó is, rossz is. A jó az, hogy még itt vagyok ebben a nagy helységben, a rossz, hogy közben voltam máshol is és azt hittem, soha nem térek vissza. Hol is tartottam? Aludtam a meleg nagy helységben. Éhes és szomjas sem voltam, de a lábam ott egészen fönn, nem tudott mozogni. Csak az első lábaimmal tudtam topogni. Sötét volt, de nekem dolgom volt. Gondoltam, nagy fiú vagyok én már, elindulok, hogy szükségem végezzem. Valahogy még csak el is vonszoltam magam a helység egyik végébe, de vissza már nem ment. Hallottam kinn a barátaim hangját. Az éjszaka csendjében mindenkinek volt valami megjegyzése. Én is vonyítottam nekik. Lehet, hogy hallottak? sokáig kiabáltam. Kértem, hogy jöjjenek, segítsenek. Én nem tudok hozzájuk menni. Kapartam az ajtót is és egyre nagyobb zajt csaptam. Most már tudom, hogy butaság volt elindulni, úgy sem érek el sehová, ráadásul már a puha melegre sem tudtam visszamászni. egyre hidegebb volt és egyre inkább fájt  a lábam. Csak ordítottam tovább, hátha valaki meghall végre.

Kinn sötét volt még és csönd. Akkor hallottam, hogy valaki nyitja az ajtót. Ott is sötét volt. aztán benn világos lett és ott állt a NŐ. Vörös szőre csapzott volt, a szeme kicsi. Riadtan nézett rám. Aztán olyan kis ügyes mozdulattal benyúlt a hónom alá és visszavonszolt a puhára és nagyon jól betakart. Nem is fájt annyira. olyan volt, mint amikor kicsi voltam és a mamám a szájában puhán elvitt egyik sarokból a másikba. Aztán világos lett, telt az idő és délután sokan jöttek. nagy gurulós állt meg az ajtó előtt. Megint bekötötték a számat. Félnek tőlem. Gondoltam, a francba is, itt megint készül valami ellenem. Biztos jön a szúrás és az alvás. de nem. betettek a nagy gurulósba és nagyon sokat futottunk. nem volt jó, rosszul feküdtem, néha rázott is. Minden mozdulat olyan volt, mintha újra-és újra megszúrna belülről valami. Aztán megálltunk. Szagokat éreztem a levegőben. Sok ismerősöm és ismeretlen szagát. Hangokat is hallottam. Gondoltam, jó kis buli lesz, ha ilyen sokan vagyunk. De nem láttam semmit a magas gurulós üléséről. csak feküdtem fáradtan. Reggel óta nem kaptam enni. Miért? ugye nem haragudtak meg rám? Ugye nem hagynak itt egyedül? és hol vagyok egyáltalán? Aztán megint jött a szájbekötés és jött két fura ember. olyan volt a ruhájuk, mint a fű. már sötét volt és bevittek egy kicsi helységbe. Ott jött egy újabb szúrás. Már észre sem veszem. aztán kezdtem bamba lenni ők meg nyúztak-húztak, tapogattak, forgattak. Nem aludtam, csak olyan bamba voltam. Viszont mindent éreztem. Próbáltam menekülni, de az egyik zöld ember szorította a fülemet. A másik meg a lábaimat tekergette. a kutya mindenit…ez nagyon fáj. akkor már láttam, hogy rajtuk szájkosár van. egy kicsit megnyugtatott, mert tudtam, hogy akkor legalább nem fognak harapni. Közben villámlott. Aztán megint forgattak és megint villámlott. A NŐ meg csak rohangált ki-be és közben ő is vonyított, meg vizes volt a szeme. Én is vonyítottam, de nem tudtunk egymásnak segíteni. Aztán csak vége lett. reméltem, hogy mehetünk el innen. de nem. olyat mondtak, hogy eltört a medence. műteni kell. Mit jelent ez, tudja valaki? feltettek valamire és bedugtak egy kicsi rácsos kalitkába. A NŐ topogott mellettem és aztán elment. Szomorú voltam. egyedül maradtam. besötétedett. azt gondoltam, akkor ez a vége. bedugtak egy ketrecbe és most már örökre itt maradok, mozdulatlanul, kínok között. És bánatomban elaludtam. Amikor kivilágosodott, megint jöttek emberek, hallottam, hogy kinn a barátaim ismét itt vannak, ők is félnek. Éreztem a szagukon és a hangjukon. Aztán sok idő múlva bejött a két szájkosaras, megint megszúrtak és aztán már semmire nem emlékszem. Sokáig aludtam és nagyon mélyen. Ez olyan furcsa. Akkor is alszom, ha fáradt vagyok és akkor is, ha az emberek így akarják. Nem is olyan rossz. ha alszom, nem érzek semmit. Amikor legközelebb felébredtem, már ott volt a NŐ és egy nagyon hosszú szőrű is. beszélgettek a két zöld szájkosarassal. Olyan megnyugtató volt a hangjuk. a nagy gurulóssal visszahoztak a nagy helységbe a puhára. Egész jó itt újra. És ami fontos, visszajöttek értem. hiányoztam nekik. Ők is nekem. De most látom csak, mi is történt velem. Tisztára kopasz lettem ott hátul és olyan cakkos mintákat látok. És van valami a fejemen. Alig látok ki belőle. rászorult a fejemre a hangosbeszélő? de mikor voltam hangos? próbálom lerázni, de oda van rögzítve. úgy visszhangzik. Hogy minek ez, még nem tudom. na, most már elég. Én nem megyek sehová, már szőr sincs rajtam, fázik a fenekem és tölcsér szorult a fejemre. De ismerős meleg helyen vagyok. Ez jó. Hát, az elmúlt két napra nem szívesen emlékszem vissza, viszont ezt el akartam mesélni nektek. De talán most már jobb lesz. Úgy érzem, biztonságban vagyok és most már minden jobb lesz.