Miután nyugalmat talált az udvarban, letáborozott. Az első nap még mindenki arra számított, hogy majd tovább áll, de ő inkább a zavartalan életet választotta a főutca nyüzsgése helyett. A itt lakók befogadták. Az első napja után, mikor világossá vált, hogy nem szándékozik továbbmenni – hova is menne – először csak két tálat kapott, egyet az élelemnek, egyet pedig víznek. Másnap már került alá egy párnaszerűség is, ami biztosan jól jött az akkor még hideg éjszakákon. Harmadnap egy kartondobozba költözhetett, és bár még félelemmel tekint a közeledőkre, már bátortalanul megugatott, mikor a tálkáját toltam arrébb, hogy ne tapossam el.
{jomcomment}