Flóra: Emlékszel, milyen korán indultunk?
Luca: Igen, hajnali fél 3-kor Szarvasról az iskola kisbuszával. 5 körül már Ferihegyen voltunk teljesen éberen.
Flóra: Hihetetlen volt, hogy osztálytársaink még alszanak. Sokat kellett várni, amíg felülhettünk az AirFrance gépre.
Luca: Bizony, csak 7.10-kor szállt fel, és körülbelül 2 és fél órát voltunk a levegőben. Viki néni kivételével mindenkinek ez volt az első repülőútja. Én annyira élveztem!
Flóra: Én is, csak azt sajnálom, hogy a felhők miatt nem láttuk a tájat.
Luca: Aztán Párizsból TGV-vel mentünk Metzbe, ahol találkoznunk kellett a családokkal.
Nagyon örültünk, amikor angoltanárunk, Borbélyné Janurik Viki néni felajánlotta, hogy március 16-21-ig elutazhatunk Franciaországba, vele és még két tanárral: Molnárné Tóth Kati nénivel és Sinka Attilával.
Flóra: Emlékszel, milyen korán indultunk?
Luca: Igen, hajnali fél 3-kor Szarvasról az iskola kisbuszával. 5 körül már Ferihegyen voltunk teljesen éberen.
Flóra: Hihetetlen volt, hogy osztálytársaink még alszanak. Sokat kellett várni, amíg felülhettünk az AirFrance gépre.
Luca: Bizony, csak 7.10-kor szállt fel, és körülbelül 2 és fél órát voltunk a levegőben. Viki néni kivételével mindenkinek ez volt az első repülőútja. Én annyira élveztem!
Flóra: Én is, csak azt sajnálom, hogy a felhők miatt nem láttuk a tájat.
Luca: Aztán Párizsból TGV-vel mentünk Metzbe, ahol találkoznunk kellett a családokkal.
Flóra: A vonatunk szerintem nem ment 300 km/h-val, pedig nagyon kíváncsiak voltunk a sebesség látványára.
Luca: Vendéglátóink az állomáson vártak, elköszöntünk egymástól, és hazamentünk velük.
Flóra: Te Remilly-ben laktál Nastasianál, ahol az iskola is volt.
Luca: Igen, te pedig Domangeville-ben Annaelle-nél, egy csendes kicsi faluban pár km-rel arrébb. Mindkét település Metz közelében feküdt.
Flóra: Délután a családdal ismerkedtünk angolul, ami először nehezen ment a francia akcentusuk miatt. Emlékszel mit jelent az „eppi”?
Luca (nevet): Milyen későn jöttünk rá, hogy az „happy”.
Flóra: Másnap reggel a Lucien-Pougué iskolában találkoztunk egymással, felemelő érzés volt újra magyarul beszélni!
Luca: Egyetértek, én már angolul is álmodtam! És persze megismerkedtünk a többi francia diákkal és más országból jött gyerekekkel: németekkel, spanyolokkal, törökökkel.
Flóra: De legtöbbet a franciákkal beszélgettünk, ők nagyon kedvesek voltak.
Luca: Viszont volt néhány érdekes szokásuk, és nemcsak a gyerekek körében.
Flóra: Igen, hogy találkozáskor mindig mindenkinek puszit kell adni.
Luca: Erre gondoltam, meg arra, hogy reggel a gyerekek az udvaron vártak a csengőre, mert nem nekik volt termük, hanem a tantárgyaknak külön-külön. Az iskola több épületből állt, és minden folyosó más színű volt.
Flóra: A csengetési rendjük is eltérő volt a miénktől, ráadásul egy óra 55 percig tartott.
Luca: De ami a legmeglepőbb volt, az érdemjegyeik 0-20-ig terjedtek.
Flóra: Miután bejártuk az iskolát, átmentünk a sportcsarnokba, ahol pingpongoztunk és különböző ügyességi játékokat játszottunk 6 fős csapatokban.
Luca: Ezután ebédeltünk a menzán, sok ételt adtak.
Flóra: És milyen finomak voltak!
Luca: Délután kaptunk egy angol nyelvű logikai feladatlapot, amit a párunkkal kellett megoldani.
Flóra: Mindkettőnknek remekül sikerült.
Luca: Utána részt vettem egy érdekes fizika órán, ahol először be kellett mutatkoznom, utána pedig kísérleteztünk. Az áramkört vették, amit mi már tanultunk itthon, úgyhogy könnyen megcsináltam a kísérletet. Nagyon jó volt, hogy mindenkinek jutott külön felszerelés (égő, vezetékek, elem, csiptető), így sokkal érdekesebb volt az óra.
Flóra: Én a sportcsarnokban maradtam, tollasoztam és második lettem az országonként számolt kosárra-dobó versenyen, egyedüli magyarként.
Luca: Aztán másnap reggel a sulinál gyülekeztünk, onnan busszal Metzbe mentünk, Robert Schuman házához.
Flóra: Maga a ház nem volt túl érdekes, mert „Az Európai Unió atyja” az egyszerűséget kedvelte. A kert végében egy sátorban óriási kirakó volt, ami Európát ábrázolta.
Luca: Kiraktuk és beszélgettünk az EU-s országokról.
Flóra: Aztán az iskolában még várt ránk egy internetes feladat. Este pedig 3 órán át Annaelle lovas edzését néztem, ami nagyon érdekes volt.
Luca: Én uszodába mentem Nastasiával, utána pedig az unokatestvérei éttermében vacsoráztunk.
Flóra: Nem ettetek csigát?
Luca: Nem, szerencsére. Kuszkuszt rendelt mindenki.
Flóra: Szombaton mindketten Metzben voltunk, de egymással nem találkoztunk.
Luca: Pedig ti is a katedrálist és a parkot néztétek meg. A nap többi részét vásárolgatással töltöttük.
Flóra: Mi még az Igazság terén és a színház téren is jártunk
Luca: Vasárnap mi Strasbourgba mentünk, egy helyi étteremben ebédeltünk, aztán tettünk egy hosszú sétát a városban. Este beszélgettem egy francia fiúval, aki semmit nem tudott Magyarországról, például megkérdezte, hogy van-e áram.
Flóra: Akkor ehhez képest semmi, amit tőlem kérdeztek: vannak-e boltok! Aznap délben egy mexikói étteremben ettünk, az apuka 49. születésnapja alkalmából. Majd az amneville-i állatkertben fóka, papagáj és jegesmedve showt néztünk.
Luca: Biztos érdekes volt!
Flóra: Igen, a papagáj még motorozott is!
Luca: Hétfő reggel elbúcsúztunk a családtól, és a TGV-n Párizsba utaztunk. Itt metróval közlekedtünk.
Flóra: Így sokkal jobb volt, mint amikor 7.-es korunkban busszal voltunk. Először leraktuk a bőröndjeinket, utána városnézésre mentünk: Notre Dame, Igazságügyi minisztérium, a Louvre üvegpiramisai, Concorde tér, Eiffel torony.
Luca: Párizs gyönyörű volt, és teljesen magával ragadott.
Flóra: Muszáj lesz visszamennünk egyszer.
Luca: Az utolsó metrózás számomra félelmetes volt, ugyanis csak Viki néni és én fértünk fel a szerelvényre, ráadásul Kati néni bőröndje egy ismeretlen wales-i férfinál volt, mert segített neki felrakni azt. Elmagyaráztam neki, hogy az a tanárom bőröndje, aztán még beszélgettünk.
Flóra: Mi felszálltunk a következő metróra; az viszont majdnem üres volt!
Luca: De végül mindannyian szerencsésen megérkeztünk a Charles de Gaulle-ra. Innen hazarepültünk Budapestre.
Flóra: Onnan pedig a kisbusz hazahozott Szarvasra.
Luca: Másnap az egész osztályunk az élménybeszámolónkat hallgatta, és azóta is sokat és boldogan gondolunk erre az utazásra.
Flóra: Szerintem az volt a legjobb, hogy családoknál voltunk, újra láttuk Párizst, és persze ott a csodálatos fotónk Caesarral…
Luca: Tudom, amit a Tuileriák kertjében készítettünk. Nekem legjobban az iskola és az ottani gyerekek tetszettek, mert mindenki nagyon aranyos volt velünk. Remélem sikerül megszervezni, hogy ők is eljöhessenek hozzánk.
Flóra: Én is remélem.
Uhljar Luca és Korompai Flóra Luca
