Aki sokat jár piacra, az már ránézésre meg tudja állapítani, hogy ki a profi vásárló. Ők magabiztosan megtalálják a legjobb árú és minőségű árukat, elbeszélgetnek az eladókkal, nyitottak az újdonságokra, bár a bevált beszerzési forrásokról semmi pénzért nem mondanának le. Hűséges típusok, az eladók kedvencei, akik a legtöbbször ugyanazt és ugyanannyit vesznek, és rögtön kiszúrják, ha valami nem üti meg a kívánt mércét. Az ő véleményükre adnak az eladók, figyelemmel követik, hogy miből mennyit vesznek, és megfogadják a tanácsaikat, ha nem volt éppen nyerő az áru. Egyszóval profik, akikre érdemes odafigyelni, mert többszörösen megéri.
Aztán minden piac elengedhetetlen „kellékei” az alibi vevők. Ők azok, akiknek a kosarában mindig van egy kiló krumpli, vagy egy csomag petrezselyem, de valójában a friss zöldség és gyümölcs csupán alibi. Nekik a piac lényege a fontos: az információáramlás. Sosem vallanák be, de igazából pletykálni járnak ki. Leginkább idősebb hölgyek, tisztességben megöregedett asszonyok, és férfiak. Lételemük, hogy mindenkiről mindig mindent tudjanak, és az aktuális témákat, szenzációkat, skandalumokat, tragédiákat a lehető legtöbb emberrel megtárgyalják, átbeszéljék és véleményt formáljanak. Nélkülük nincs piac, ők lubickolnak abban, hogy bárkivel, sőt mindenkivel lehet itt találkozni.
Egyedi színfoltjai a piacok kora reggeli életének a kocsmákból és diszkókból hazafelé tartó fiatalok, akik egy gyógy lángosért ácsorognak fázósan sorba. Nyúzott arcukról, jellegzetes szagukról és fáradt tekintetükről bárki felismeri őket. Figyelem! A közelükben nem ajánlatos a hangos szó, vagy hirtelen mozdulat, kezeljük őket elnéző tapintattal. ☺
A piacok látogatói között megtaláljuk a bizonytalankodókat, akik nem is tudják, hogy valójában mit és hol vegyenek, akik nem rendelkeznek még kellő tapasztalattal, hogy mit is kell figyelni és hogyan kell alkudni. Könnyen prédájává válnak a lelketlen haszonlesőknek, de a jószemű eladók jól teszik, ha védelmükbe veszik őket. Olyanok, mint a tiszta lap, vagyis könnyen alakíthatóak, és ezáltal egy kis odafigyeléssel és néhány jó szóval hűséges vevőket lehet belőlük faragni. Érdemes időt szánni rájuk.
És hogy ne legyen olyan tiszta a kép: megtalálhatóak a piacok világában a zsebesek is, akik árgus szemmel figyelik a kosarakban mélyén, farzsebekben és kabátzsebekben lapuló pénztárcákat. Sosem egyedül vannak, mindig hordákban pusztítanak. Kétféle ember létezik: akit már kizsebeltek, és akit még nem. Figyeljük oda magunkra és persze másokra is.
És van még egy speciális csoport, akik nem csak vevők, hanem eladók is. Léteznek olyan emberek, akik a helybéli multik akciós áruiból jelentős készleteket halmoznak fel és ezeket a termékeket a helyi piacokon értékesítik. Járjunk nyitott szemmel, és ne dőljünk be nekik.
Tartozzunk bármelyik csoportba is, egy a lényeg: piacra járni jó móka és hasznos is. Ha valakinek fontos, hogy a pénzét kinek adja, akkor támogassa a helyi kistermelőket és mondjuk ne a kínai népgazdaságot. Ha tényleg szeretnénk változtatni a világon, akkor kezdjük helyben. Elég csak egy kiló krumpli, és a pénzünk után fizetett adó helyben marad. Ne felejtsük el: az igazán gyökeres változások és szemléletformálások mindig lentről, az egyének szintjéről indultak.
Nóra