A korai meglepetést izgalmas, de szerencsére gól nélküli 10 perc követte. A tabellán a néhány hellyel mögöttünk álló Nagyszénás megérezte, hogy ponttal, pontokkal térhet haza, és pontos passzokra épített nagyon gyors játékával folyamatosan nyomás alatt tartotta a Hunyadi kapuját. A hazai közönség sem az ellenfélen kereste a fogást, inkább a bírókat kritizálta azért, hogy az ellenfél esés-keléséhez asszisztált.
A 24. percben kis levegőhöz jutottunk, mikor a 7-es számmal játszó Bobvos Ferenc megtalálta azt a rést, amin nagyon higgadtan, ballal a kapus mellett a hálóba gurította a labdát. Az első félidőről 1:1-gyel vonultak be a csapatok az öltözőbe.
A térfélcsere után megint nem volt szerencsék. A 49. percben a 14-essel játszó Szabó Tamás zörgette meg a hálónkat, majd minden folyt az eredeti koreográfia szerint, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy innen már a Hunyadi nem tudott felkelni, és 1-2-es végeredmény után minden pontot a vendégek vihettek haza, nem érdemtelenül. Köszönhetik ezt gyors csatársoruknak, akikhez tapadt a labda, és szinte minden helyzetből gólveszélyesek voltak.
A Hunyadi a következő felállásban lépett pályára: Dunai Tamás (kapus), Mochnács Tamás, Gugolya György, Borgulya János, Bobvos Ferenc, Sinka Attila, Rácz Attila, Kovács Norbert, Kiss Béla, Ugrai Sándor, Kiss László, cserék: Kovács Csaba, Melian Csaba, Bagi László, Kiss Viktor, Pisont András
