Az előzenekarként Lázár Zsolt evangélikus lelkész lépett az oltár elé, és eleve ingoványos talajra merészkedett azzal a kérdéssel, hogy vajon ki hány zsoltárt, ill. hány Zorán dalt ismer. Ahogy elnéztem a közönséget a sorokban, a zsoltárismeret vesztésre állt. Zorán miséje közben minden fej és test mozgott, minden második száj énekelte az éppen elhangzó dalt, ami a közönség létszámát tekintve tekintélyes tömeget jelent.
Az Evangélikus Ótemplom talán Tessedik óta nem telt meg ennyire, pedig a belépő szarvasi viszonylatban nem volt olcsó. Már a koncert kezdete előtt egy órával sor állt a templom oldalsó ajtaja előtt a jobb helyekért, amire a közeli és távolabbi múltban sem igen volt példa. A földszinti padsorokban egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a Zorán-rajongók között, de még a második emeleti karzaton is vállvetve álltak a nézők a korlát mentén.
A nézők reakciói változóak voltak. Volt, aki sírt, volt aki mosolyogva énekelt, de aki figyelt, egy megtérésnek is tanúja lehetett. Ezt teszi egy jó időben, jó helyen elhangzó Zorán dal.
