A szobrásznak készülő ám élete utolsó éveit a festészetnek szentelve, mintegy 900 képet hagyott ránk.
Erdélyi Attila 1934-ben született Budapesten, és 1971-ben igen tragikus körülmények között hunyt el Párizsban.
A festő Szarvason nevelkedett középiskolás koráig, majd Budapesten folytatta tanulmányait, 1956-ban elhagyta Magyarországot, és haláláig Párizsban élt és alkotott. Bár szobrásznak készült, élete utolsó tíz évében a festészetnek élt.
Hagyatékát édesanyja adományozta Szarvas városának, most pedig halála negyvenedik évfordulóján a festmények és grafikák le egy részét leporolták és megmutatják a nagyérdeműnek. A tervek szerint minden év májusának első napjaiban (halálának évfordulóján) a hagyaték újabb képeit tárják elénk. Az adományozónak egyetlen kérése volt a múzeumtól, mégpedig az, hogy Erdélyi Attila három-három képe mindig legyen kint ugyanazon a helyen, mintegy állandó tárlatként.
A kiállítás megnyitóján Szenes János a festő drámai életútjáról beszélt. Mint megtudtuk a franciák szégyenkeztek amiatt, hogy amíg náluk élt a művész egyetlen képét sem vásárolták meg, sőt nem is igen ismerték őt.
A művész képeiből az első önálló kiállítást 1978-ban rendezték a szarvasi Tessedik Múzeumban.
Gombár Hajni
