Lezsák Sándor meghívására az M44 képviselői munkacsoport megbeszélésén Lakitelken találkoztak az érintett települések képviselői és polgármesterei tegnap, ahol Fónagy János, az első Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára is jelen volt.
A fő kérdés az volt, hogy miért nem halad a dolog. Az előrehaladást annyi minden hátráltatja, hogy szinte kilátástalannak tűnik az, hogy akik ezeket a sorokat olvassák, valaha autózni is fognak az M44-es gyorsforgalmi úton.
A tervezők részéről nincs akadály, nekik úgy kellene ez a munka, mint egy falat kenyér. A szakma mélypontját éli, nincsenek megrendeléseik, azaz szabad kapacitásuk bőven lenne a feladatra, ha pénzt is kapnának mellé. A kisajátítások a középső, azaz a mi szakaszunknál vannak legelőrehaladottabb állapotban, de ehhez ne fűzzünk hiú reményeket. A nyomvonal mentén történő régészeti feltárásokra elkülönítettek annak idején pénzt, amit később megvontak tőle, de talán az új kormány alatt ismét megnyitják a keretet a feladatra.
Bármennyire is zöldek vagyunk, be kell látnunk, hogy az eszetlen zöldségnek is valahol véget kellene vetni. A környezetvédelmi hatóság abszolút kompromisszumképtelen, ahogy az szó szerint elhangzott a megbeszélésen, “az ésszerűséget felülírják” szinte minden esetben, a hatósági szerepükkel visszaélnek, és hátráltatják a haladást. Évek mentek el, és évek mehetnek még el a velük folytatott szélmalomharcban.
Talán mindent elmond a tervezőknek a “mikorra lehetne leghamarabb kész a út?” kérdésre adott válasza, miszerint a legkorábban 5 év múlva lehet közlekedni az új úton
– ha minden tervezőkapacitást az ügy szolgálatába állítanak
– ha sikerül ráhatni a természetvédelmi hatóságra, hogy ne azt keressék, hogy miért nem, hanem azt, hogy hol és hogy lehet elvinni a nyomvonalat
– ha minden útépítéssel felhagynak az országban, és minden kapacitást ide csoportosítanának át, és megkérik az erdélyi autópályát építőket is arra, hogy jöjjenek segíteni.
Nem túl rózsás a helyzet.
Polgármesterünk, Babák Mihály minden második mondatával azt firtatta, hogy politikai oldalról hogyan tudnak segíteni. Erről az oldalról meg is lenne a támogatás, bár ebben a körben már nem először ültek ebben a teremben, igaz, a politikai szellők szembe fújtak akkoriban. Országgyűlési képviselőből a parlamentben is csak egy esős októberi napon jön össze több képviselő, mint itt, Lakitelken. Fónagy Jánosról már olvashatták, hogy a jelenlegi politikai miliőben milyen helyet tölt be. Lezsák Sándor amellett hogy képviselő, az Országgyűlés egyik alelnöke, és a FIDESZ frakció egyik frakcióvezető-helyettese is. Itt volt Dankó Béla is, aki a legközelebbi FIDESZ-focin igyekszik majd egy gólpasszt adni Orbán Viktornak, ezzel egyengetve az M44-es előtt a talajt. Ennél jobban már nem lehet jobban együtt a csapat, csak ki kellene már végre törni a saját tizenhatosunkról. Ők hárman biztosan bírják a Miniszterelnök kegyeit, és így sem történik semmi.
Az előzményeket ismerve nem csoda, hogy még közelítő információ sincs arról, hogy mikor kezdődik a kivitelezés, mert minden folyamatosan változik az ügyben. Még az is lehet, hogy Békésszentandrás ismét visszakapja a lejáróját, mert ahogy Sinka Imre polgármester a folyosón fogalmazott, ő elmegy akár Brüsszelig is. Oda legalább az út 98%-át autópályán teheti meg. Sajnos az a maradék két százalék tőlünk Kecskemétig tart.
Az M44-es legfrisseb nyomvonala idekattintva megtekinthető.
