A halakat megölik, ugye?

Kikeltek a kecsege, a lapátorrú tok lárvák a HAKI kísérleti keltetőjében, ahogy azt legtöbben ismerik a Recirkben, de lehet, hogy az egynyaras kort már nem érik meg, mert az központi takarékoskodás áldozatául esnek. Ahogy a többi állami fenntartású intézet, a Halászati és Öntözési Kutatóintézettől is zároltak, ill. mára kiderült, elvonták a normatíva egyharmadát. A HAKI éves költségvetése mintegy 690 millió Ft, amelyhez a tervek szerint az idén 170 millió Ft-al járul hozzá az állam. Így az alaptámogatás a teljes költségvetésnek csak mintegy 25%-a. Ahhoz tehát, hogy az intézet elláthassa feladatát pályáznia kell, illetve megbízásokat kell szereznie. Még ha igen kevés is az alaptámogatás, az intézet hatékonyan használta azt és annak minden 1 forintjához 4 forintot tett hozzá hazai és külföldi kutatási pályázatok és megbízások bevételeiből. A beszűkült hazai pályázati lehetőségek ellenére a HAKI hagyományosan aktív nemzetközi tevékenységének eredményeként „életmentő” bevételekre tett szert az EU által finanszírozott projektek révén de segítették az életben maradást más nemzetközi projektek is, így például a laoszi kötött segélyhitel programban való részvétel.

A 2011-re tervezett 170 milliós alaptámogatásból most véglegesen zároltak 50-et, ami rövid távon pontot tehet a több mint 100 éves múltra visszatekintő intézet történetére. A baj érzékeltetéséhez példa, hogy a zárolás után fennmaradó 120 millió forint havi 300 ezer forint híján arra sem elég, hogy az intézet a dolgozók bérének a közterheit (!)vissza/befizesse az állami kasszába, és ekkor még nem fűtöttek, nem világítottak az intézetben, valamint leállnak a szivattyúk is, amik pl. a HAKI egyedülálló és felbecsülhetetlen értékű tok és ponty élő génbankjának a fenntartásához nélkülözhetetlenek.

És ez még csak a probléma egyik része. A korábban elnyert és most megvalósítás alatt levő pályázatokban vállaltak teljesítése is veszélybe kerül, ami komoly pénzvisszafizetési kötelezettséggel és nem elhanyagolható presztízsveszteséggel jár. Ha utánaszámolunk, hogy évi 300 milliót kénytelen pályázati pénzen behozni a fennmaradáshoz a HAKI, akkor azt többéves futamidőre vetítve a visszafizetési kötelezettség ennek a többszöröse lehet, azaz nagyon sok nulla áll az értékes számjegy mögött.

Hogy mi a jövő, azt nem tudják a HAKI-ban, mert nem világos, hogy a felügyeleti szerv, a Vidékfejlesztési Minisztárium, mit akar a kutatóintézeteivel. Bár az elkészült Vidékfejlesztési Stratégia a szellemi tőke jelentőségét, és annak a gyakorlatba történő konvertálását hangsúlyozza, nehezen olvasható ki belőle a VM szándéka, ráadásul évek óta folyik a kutatóintézetek kivéreztetése reális kutatási stratégia meghirdetése nélkül. Az, hogy a Vidékfejlesztési Stratégia “értékeink, amelyre a kilábalást lehet építeni” fejezetében miért nem említik meg a kutatás-fejlesztést, csak reménykedni lehet, hogy apróbb figyelmetlenség eredménye.

A jelenleg kialakult helyzet valóban az intézet létét kérdőjelezi meg, hiszen egy állami központi költségvetéshez tartozó kutatóintézet a költségvetés nettó befizetőjévé vált, ami mindenféleképpen elgondolkodtató jelenség. Hogy ebben a helyzetben mi a megoldás, vagy a kitörési lehetőség, azt nehéz megfogalmazni. Az intézet vezetése kész arra, hogy mindent megtegyen a Szarvason létrejött, nemzetközileg is elismert halászati és vízgazdálkodási kutatási értékek megmentése érdekében, ehhez azonban kapaszkodók kellenek, amelyek most hiányoznak.  

Amíg a HAKI jövője eldől, addig is nézegessen élő kecsege, lapátorrú tok ivadékokról, ill. három hónapos csukákról képeket! A nagyobb, kádakban tartott halak barramundik és vörös árnyékhalak, amiket nagyon nehéz lencsevégre kapni, mert a sötétet kedvelik, és a legkisebb fényre fejvesztve menekülnek. A galéria második felében a HAKI élő tokgénbankjának az egyedei láthatók.

Tekintse meg galériánkat!