A 2011-re tervezett 170 milliós alaptámogatásból most véglegesen zároltak 50-et, ami rövid távon pontot tehet a több mint 100 éves múltra visszatekintő intézet történetére. A baj érzékeltetéséhez példa, hogy a zárolás után fennmaradó 120 millió forint havi 300 ezer forint híján arra sem elég, hogy az intézet a dolgozók bérének a közterheit (!)vissza/befizesse az állami kasszába, és ekkor még nem fűtöttek, nem világítottak az intézetben, valamint leállnak a szivattyúk is, amik pl. a HAKI egyedülálló és felbecsülhetetlen értékű tok és ponty élő génbankjának a fenntartásához nélkülözhetetlenek.
És ez még csak a probléma egyik része. A korábban elnyert és most megvalósítás alatt levő pályázatokban vállaltak teljesítése is veszélybe kerül, ami komoly pénzvisszafizetési kötelezettséggel és nem elhanyagolható presztízsveszteséggel jár. Ha utánaszámolunk, hogy évi 300 milliót kénytelen pályázati pénzen behozni a fennmaradáshoz a HAKI, akkor azt többéves futamidőre vetítve a visszafizetési kötelezettség ennek a többszöröse lehet, azaz nagyon sok nulla áll az értékes számjegy mögött.
Hogy mi a jövő, azt nem tudják a HAKI-ban, mert nem világos, hogy a felügyeleti szerv, a Vidékfejlesztési Minisztárium, mit akar a kutatóintézeteivel. Bár az elkészült Vidékfejlesztési Stratégia a szellemi tőke jelentőségét, és annak a gyakorlatba történő konvertálását hangsúlyozza, nehezen olvasható ki belőle a VM szándéka, ráadásul évek óta folyik a kutatóintézetek kivéreztetése reális kutatási stratégia meghirdetése nélkül. Az, hogy a Vidékfejlesztési Stratégia “értékeink, amelyre a kilábalást lehet építeni” fejezetében miért nem említik meg a kutatás-fejlesztést, csak reménykedni lehet, hogy apróbb figyelmetlenség eredménye.
A jelenleg kialakult helyzet valóban az intézet létét kérdőjelezi meg, hiszen egy állami központi költségvetéshez tartozó kutatóintézet a költségvetés nettó befizetőjévé vált, ami mindenféleképpen elgondolkodtató jelenség. Hogy ebben a helyzetben mi a megoldás, vagy a kitörési lehetőség, azt nehéz megfogalmazni. Az intézet vezetése kész arra, hogy mindent megtegyen a Szarvason létrejött, nemzetközileg is elismert halászati és vízgazdálkodási kutatási értékek megmentése érdekében, ehhez azonban kapaszkodók kellenek, amelyek most hiányoznak.
Amíg a HAKI jövője eldől, addig is nézegessen élő kecsege, lapátorrú tok ivadékokról, ill. három hónapos csukákról képeket! A nagyobb, kádakban tartott halak barramundik és vörös árnyékhalak, amiket nagyon nehéz lencsevégre kapni, mert a sötétet kedvelik, és a legkisebb fényre fejvesztve menekülnek. A galéria második felében a HAKI élő tokgénbankjának az egyedei láthatók.
