A hosszú tél után a tavasz első igazi íze számomra a zöldhagyma, vajas kenyérrel, és/ vagy kolbásszal. Nemcsak a gyomornak jó, hanem szemet gyönyörködtető, ahogy a fehérből lassan harsány, élénk zöld lesz. És az illata! Egek! Ha igazán finom és nem méreg erős a zöldhagyma, akkor nem okoz gondot, ha ettél belőle, de ha egy kis petrezselymet rágcsálsz utána garantáltan elveszi a „szagát”.
Valójában az egész gyümölcs őrületem akkor kezdődik, amikor megjelennek az első hazai eprek a piacon, persze elég drágán, de már akkor veszek belőle egy keveset, csak az íze végett. Az eper után jön a bodzaital szezon, nem tudom megunni! Az isteni illata a bodzának és az ősrégi recept, ami alapján a legjobb bodzaitalt lehet készíteni! Istenem, hálát adok neked a bodzáért!!!
A bodza után pedig elszabadul a kiskerti hedonizmus, valódi kertaljai Szodoma és Gomora: jön a retek, a borsó, a friss kapor, és lassan előbújnak a cukkinik és az egyéb tökfélék is. A gyümölcsösök is megtelnek színekkel és ízekkel: nincs is annál jobb, mint amikor kimész a kertbe és a napmeleg meggyet és cseresznyét eszed a fáról. (Mosás nélkül, természetesen. Tudom, nem jó példa, de tegye szívére a kezét mindenki és próbálja meg őszintén bevallani, hogy ő is így szokta, vagy legalábbis csinálta már így.)
Majd a koronát az egész vitamin elmebajra a barack és a dinnye teszi fel. Nem tudok ellenállni a csábítóan selymes és bolyhos barackoknak! Ahogy a friss barack leve végigfolyik az apró pici bolyhokon, az már-már túlvilági élmény. Hogy a dinnyéről ne is beszéljünk. Mindig is imádtam dinnyét venni, végig kopogtatni, paskolni a szebbnél szebb példányokat, figyelni a kocsányukat (mennyire száraz), és persze megkóstolni őket a spéci dinnyelékelő késből. (Bár a legtöbb piacon megszűnt a lékelés valami buta szabályra hivatkozva, azért a vérbeli eladók ma is megkóstoltatják az árujukat. Kicsit olyan érzése van ilyenkor az embernek, mint amikor réges-régen a pult alól kerültek elő a féltett kincsek: banán, narancs, stb. ☺
Eddigi tapasztalataim szerint a dinnyeszerető emberek két nagy táborba sorolhatók: nevezetesen maggal és mag nélkül evőkre. Én az elsőbe tartozom, nekem mindegy, én úgy imádom, ahogy van. És természetesen késsel eszem. De ott van a másik nagy tábor is: a kanállal evőké. ☺ És ha már dinnyénél tartunk: nekem a dinnye elsősorban a görögdinnyét jelenti, csíkos, vagy sötétzöld héjút, sárga vagy piros belűt. A sárgadinnye és a cantaloup dinnye már csak ráadás.
Igazából, ha nyárról van szó, akkor az én életemből a hús eltűnik, csupán a grillezésekre tér vissza egy kicsit. A másik nagy szerelem ekkor még a lecsó. Szintén friss paradicsomból és paprikából, puha friss fehér kenyérrel és pohárban gyöngyöző hűs sörrel! Ennél ideálisabb nyári ebédet el sem tudnék képzelni.
A nagy grill őrület mellett mostanában kicsit háttérbe szorultak a bográcsozások. A gőzölögve rotyogó paprikás csirkék, szigorúan nokedlivel, tejföllel és pincehideg tejfölös kapros uborkasalátával, aminek a tetejéről nem hiányozhat a színes paprika!
És ha már a tűz körül ülünk, akkor vétek lenne kihagyni a nosztalgikus és egyszerűségében nagyszerű, klasszikus, szúnyogdöngicséléstől hangos szalonnasütéseket. Ahol szintén a hagyma és a puha fehér kenyér a nyerő jéghideg sörrel, és ahol az est végére a kaja kóma beálltával vagy éneklésbe torkollik az este, vagy csendes beszélgetésbe, ahol mindenki megbabonázva néz a tűzbe, valahogy úgy, ahogy az első emberek figyelték a villámcsapástól kigyulladt fát. Ezt nem lehet szavakkal leírni, egyszerűen át kell élni.
Kívánok mindenkinek nagyon finom nyarat, sok-sok értékes gasztro pillanatot, hogy legyen miből erőt merítenünk majd a hideg tél alatt.
Nóra