A Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatba az idén bekerült Szarvas egyik, ha nem az egyetlen, ipari műemléke, a frissen felújított Szárazmalom is. A műemlék gondnoka, Bács József, a szarvasi székely, aki még a Caucesku uralom alatt szökött át a határon, harmonikaszóval fogadta és ízes székely beszédével kalauzolta a vendégeket, ottjártunkkor éppen egy veszprémi csoportot.
Ékesszóló kalauzunktól megtudtuk, hogy a Szárazmalmot 1836-ban a Bolza család építtette és 1962-ig működött. Eredetileg két kerengős volt, de az egyiket lebontották. A 14 méter átmérőjű kerengőn a zsindelytető csúcsa majd 10 méter magasan van. A 13,3 méter átmérőjű járókereket 420 fog orsókon át kapcsolata össze a malomkövekkel.
Nevét a technológiáról kapta, mert itt nem víz hajtotta a kereket, hanem az állati erővel történt. Tessedik fel is emelte a szavát ellene, mert attól félt, hogy elpusztítják a kereket forgató lovakat, mert azok hihetetlen monotonitásnak voltak kitéve. Hatására rendeletet hoztak, hogy 2,5-3 óránként váltani kellett az állatokat.
Az, hogy 1962-ig használatban maradhatott a malom, és nem fojtották meg a gőzzel hajtott malmok, annak volt köszönhető, hogy Tomka Sanyi bácsi, az akkori molnár profilt váltott, és átállt a köleskása hántolására, ami hajdanán, a kenyérgabonák térnyerése előtt a legfontosabb alapvető élelmiszerünk volt. Bezárása után egy évtizeddel felújították, de csak a közelmúltban indították be újra.
A malom után Bács József megmutatta a messzirőljött vendégeknek a műemlék többi részét is, mesélt a molnárok mérési szokásairól, megtudhatták, mi az a kármentő, és ezeket nem csak a múzeumok éjszakáján hajlandó elmondani, hanem bejelentkezés után bármikor, és természetesen székely történetekkel körítve az idegenvezetést.
Aki volt már a Szárazmalomban, biztosan elgondolkodott, hogy hogy kerültek be a lovak a keréken belülre. A legérdekesebb elméletet eddig egy kislány állította fel azzal, hogy még kiscsikó korukban tették be oda, és ott nevelték fel őket. Nem ez a megoldás, de Bács Józseftől megtudhatják a választ.