Babák Z
A 9.A és 9.B osztályok első gimnáziumi osztálykirándulása Erdélybe vezetett. Pénteken indultunk az iskola elől. A határon az ellenőrzés gond nélkül lezajlott, majd meg sem álltunk Aradig. Itt megnéztük a Szabadság – szobrot , amelyet az aradi vértanúkra emlékezve 1890-ben állítottak. A szoborcsoportot később eltávolították, és 2004-ben sikerült újra felállítani, ha nem is eredeti helyén. Innen egy másik emlékhelyhez mentünk, a kivégzőhelyen 1881-ben felállított emlékoszlophoz. Két kivétellel a vértanúk hamvai ezalatt nyugszanak. Itt koszorúval emlékeztünk a hősökre, majd közös fényképet is készítettünk.
Következő megállónk solymosi vár, amelyhez felmászni jó kis túrának bizonyult. felérve a látvány kárpótolt a fáradtságért. Kisebb balesetek is érték a kevésbé rutinos hegymászókat.
Innen Dévára mentünk, ahol szintén a vár volt az első kiszemelt „áldozat”. A felvonóról gyönyörű kilátás tárult elénk. A vár sajnos felújítás alatt állt, ezért csak keveset láthattunk belőle, de a büfét kipróbáltuk.
A testvériskolánkban a Téglás Gábor Iskolaközpont kollégiumában szálltunk meg. A szállás elfoglalása után sétáltunk egyet a városban, amit egy kis eső is tetőzött. Este vacsora, majd az osztáykirándulásokon szokásos esti „parti”.
A második napot egy bivalyrezervátum megtekintésével kezdtük, ahol kevés bivaly volt, de egy rögtönzött fizika óra keretében tisztáztuk a hengerkerék működését.
Ezután megmásztuk a Kolc várát. a vár eléggé magasan volt és a sáros ösvény sem sokat segített helyzetünkön. Voltak néhányan, akik visszafordultak, de a többség feljutott. Fentről pazar kilátás nyílt a Retyezáti Nemzeti Park hegyeire. A vár falait is megmászták a bátrabbak. A visszaút már kalandosabb volt. A csoport három részre szakadt. Az első harmad akadályok nélkül lejutott. Ezután „kis idővel” később érkezett meg a második csapat, akik egy fél hegy megkerülésével csatlakoztak a többiekhez, akik már a hűs patakban áztatták lábukat. A harmadik rész két főből állt, ők a csoporttól leszakadva próbáltak lejutni, minek következtében sikeresen eltévedtek. A technika vívmányának köszönhetően végül ők is sikeresen csatlakoztak hozzánk. Gyönyörű hegyek között fogyasztottuk el az úti csomagba kapott babkonzervet. Megálltunk még a XIII. században épült templomnál Demsusban. Ennek építésénél római kori téglákat is felhasználtak, de ekkor a csapat fáradtsága már kezdett úrrá lenni az érdeklődésén. Csernakeresztúron a helyi tájházat néztük még meg. Vacsora után ismét rövid városi program következett.
Harmadik napon volt aki szomorkodott, volt aki már várta a hazautazást. A programból természetesen nem maradhatott ki a Vajdahunyad vár meglátogatása. A vár gyönyörű volt és még hegyet sem kellett hozzá mászni. Megismerkedtünk a vár történetével, megpihentünk a lovagteremben, megcsodáltuk a középkori fegyvereket. Utolsó megállónk Marosillyén, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőházánál volt. A vár utolsó maradványát képező bástyát a dévai Szent Ferenc Alapítvány vásárolta meg, hogy megmentse a lebontástól és 2005 óta látogatható múzeumként. Itt abban a kivételes szerencsében volt részünk, hogy magával Böjte Csaba atyával is találkozhattunk. Néhány gondolattal köszöntött minket és közös fotót is készítettünk. Ezek után meg sem álltunk hazáig.
Reméljük, hogy még lesz alkalmunk ilyen kirándulásokon részt vennünk. Köszönjük Borzovánné Burai Julianna és Kitajkáné Szántai Mária osztályfőnököknek a szervezést és a kirándulást. Külön köszönet Kituljak Eszter tanárnőnek, aki elkísért minket és helyismerete, személyes kapcsolatai sokat segítettek a kirándulás során.
Hipszki Viktória 9.B
