Mondani sem kell, hogy a legjobban várt előadásra, a pénteki Experidance Ezeregyév produkciójára előzetesen elkelt minden jegy és még pótszékeket is el kellett helyezni, nem is keveset. Az igazán látványos show Ádámtól és Évától vezeti le történelmünket a magyarság említésre méltó nagy pillanatainak tánclépésben való megjelenítésével. Csodálatos jelmezek, remek koreográfia, vakító fények tették látványossá a jó és a rossz harcát.
Az előadás elején a Teremtő angyalaival küzd meg Luciferrel és ördögeivel, ami felkeltette az égiek figyelmét, és diszkrét villámokkal jelezték, figyelnek. A színes ruhákba öltözött táncosok pazar fények alatt a műsor első részében a honfoglaláson, a kereszténységen, az államalapításon keresztül a reneszánszig, majd az azt követő szünetben a büféig vezették el a nézőket. A második részben a török megszállásról, a kuruc-labanc küzdelmekről meséltek a táncos lábak, majd mielőtt a 48-as szabadságharcban Petőfiként Ádám is feltűnt volna a deszkákon, nagy de ritka cseppekkel megérkezett egy zápor, és egy hang, Csasztvan András hangja bemondta, hogy sajnos meg kell szakítani az előadást, és arra kérte a nézőket, hogy nyugodt tempóban hagyják el a nézőteret. Nem lehetett könnyű meghoznia ezt a döntést, hiszen a fia is, ifjabb Csasztvan András az Experidance Tánctársulat tagjaként a színpadon volt.
Ekkora már színpadi lézershowra a természet egyre sűrűbb és egyre közelebbre dobott villámokkal vette fel a küzdelmet. Talán Lucifer volt túl sokat a színpadon, és ez húzta ki odafent a gyufát. Azt valószínűleg nem tudták ott, hogy a rossz mindig jobban foglalkoztatja az embereket, mindig jobb témát ad egy-egy darabhoz, filmhez, mint a jó, mert az utóbbin halálra unná magát a néző.
Mindenesetre a rendezők, igen bölcsen, úgy döntöttek a műsor háromnegyedénél, hogy inkább duzzogjon pár bevállalósabb néző, de nem szeretnének a világ összes híradójába bekerülni. Miután folyamatos kapcsolatban voltak a szolnoki reptérrel, ahonnan megnyugtató előjelzést kaptak, a táncmulatság menetrendszerűen elkezdődhetett, de a szolnokiak arról is tájékoztatták a rendezőket, hogy annyira a határán vagyunk két kavargó frontnak, hogy pontosan megjósolhatatlan, hogy mi fog történni, leszakad-e az ég villámok kíséretében, vagy semmi sem lesz, ráadásul az országos média folyamatosan számolt be az országon átvonuló vihar és jég károkozásairól.
Sajnos pont az egyik legjobban várt előadást kellett megszakítani az időjárás szeszélye miatt, de ilyen a szabadtéri színpadi lét. Egy-két éve minden előadás elmaradt volna, mikor szinte minden nyári hétvégén esett.