Pénz beszél

A politika mellett az egyik legfontosabb beszédtémánk a pénz. Ha tetszik, ha nem. Mindenkit érint, akár van pénze, akár nincs. Ha van, azzal is gond van, ha nincs az is gond. Szóval megkerülhetetlen téma.

Mielőtt jobban belevágnánk, egy dolgot szeretnék elmondani. Tulajdonképpen a felháborodásomnak szeretnék hangot (betűt) adni, és remélem, nem leszek egyedül a véleményemmel. A hétvégén temették el Habsburg Ottót, aki a XX. századi magyar történelem egyik alakja volt, és most nem szeretnék jobban belemenni az ő történelmi szerepébe. Tehát akárhogy is vesszük ő volt a legitim trónörökös, bár vajmi kevés esélye volt a trón elfoglalására. Mindegy. Tevékeny életet élt, meghalt, eltemették. Mégis, bizonyos híradókban a temetéséről szóló hírt azzal zárták, hogy mennyibe került az egész gyászszertartás. Most őszintén: kit érdekel? Ha nagyon kukacoskodó akarnék lenni, még azt is mondhatnám, hogy ez sérti a kegyeleti és erkölcsi nézeteit minden értelmes embernek. Miért fontos tudni, hogy mennyibe került egy arisztokrata temetése? Változtat ez bármin is? Semmin. A legmélyebb gyászában a zsebében turkálni egy családnak erkölcstelen és gusztustalan. Bár valószínűnek tartom, hogy sajtó erkölcsöt nem tanítanak a kommunikáció szakokon és az újságíró iskolákban. Már az is kérdéses, hogy egyáltalán ismerik-e az erkölcs szó jelentését. Kötve hiszem. De térjünk vissza eredeti témánkhoz.

Vagyis a pénz annyira átszövi mindennapjainkat, hogy lépni sem tudunk nélküle. Egy bizonyos szupermodell mondta azt, hogy egy adott összeg alatt ő föl sem kel az ágyból.  És ez nagy igazság. Most ne csak a klasszikus „az idő pénz” mondásra gondoljunk, hanem arra, hogy ma már nem kaphatod meg a pénzed pénz nélkül. Vagyis csak a bankszámládra utalják a béredet, és azért is fizetned kell, hogy felvehesd a téged megillető összeget. Még akkor is így van ez, amikor a pénzfelvétel ingyenes, mert éves kártyadíjat mindenki fizet. Félre ne értsetek, nincs óriási problémám a bankokkal, de az zavar, hogy nincs más választásom. A munkahelyeken ma már a lehetősége sincs meg, hogy eldönthesd: bankszámlára kéred a fizetésedet, vagy a kifizető helyen veszed fel.

A reklámok zöme is banki és egyéb pénzintézeti hitel. És lássuk be: nagy a kísértés. Szép és jó ajánlatokkal bombáznak minket, gyakran túl szépek ezek az ajánlatok, hogy igazak legyenek. Csak sokan vannak, akik nem olvassák el az apró betűs részt. Illetve elfelejtik, hogy egyszer vissza is kell fizetni a felvett összeget, mégpedig kamatostul.

Az anyagi őrület karácsony előtt veszi eszét a legtöbb embernek, akik elképesztő kölcsönöket és áruhiteleket vesznek fel, csakhogy karácsonyi ajándékokat tudjanak venni. Hát nem elképesztő? A nélkül nincs karácsonya ezeknek a szegény embereknek, hogy adósságba ne vernék magukat. Hát milyen családok lehetnek ezek? Szeretetről elég kevés szó eshet köztük. ..  Jó, jó, tudom: van néhány kihagyhatatlan ajánlat ilyenkor, de én nem tudnék örülni egy olyan ajándéknak, amiért valaki hosszú hónapokra leköti magát egy banknál vagy pénzintézetnél. De lehet, hogy csak bennem van a hiba.

És akkor még nem is beszéltünk a pénzen megvehető státusz szimbólumokról, úgy mint telefon, autó, élettárs, lakás, dubai nyaralás, stb. Mégis: nekem ilyenkor egy dolog jut az eszembe, az, hogy senki nem megy batyuval innen a másvilágra.

Végső soron a pénz hiába fecseg a felszínen, ha hallgat a mély.

Nóraa