Mi van a nevedben?

Amikor kiderül, hogy gyermeket várunk az első gondolatunk az, hogy vajon milyen nemű lesz. Az első gyereknél ez még annyira nem fontos (hacsak nincs valami nemhez kötött öröklődő genetikai betegség), a másodiknál már vannak bizonyos reményeink, és ha bevállalunk egy harmadikat is, és az első kettő azonos nemű, akkor már nagyon vágyunk egy másik nemű gyerekre. Persze az a legfontosabb, hogy egészséges gyerekeink legyenek, de azért néha ez nem elég, és többet akarunk.

De ha már tudjuk, hogy fiunk, vagy lányunk fog születni, akkor elkezdődik a nevek keresése. Persze így is sokakat ér meglepetés a szülőszobán, de azért manapság a 4d-s ultrahang korában már pontosabbak a diagnózisok. Szóval a leendő anyuka és apuka elkezd nevek után kutatni.

Ez komoly próbatétele a türelemnek és a párokat összefűző szeretetnek, mert komoly vitákat gerjeszt(het) ez a téma. Ott van először is az, hogy kinek melyik név tetszik, illetve melyik névhez milyen emlékük kötődik: egy nagyon utálatos osztálytárs, vagy egy unszimpatikus szomszéd, stb. Hiába szép egy név, ha a másiknak valami rossz emléke fűződik hozzá, akkor annak lőttek.

 

A névadás egyik alap kritériuma a vezetéknév. Vagyis mennyire hosszú és milyen betűre végződik. Aztán ott van az egy név, két név problémája. Nálunk a gyerekeknek két keresztneve van, egyrészt hagyomány tiszteletből, másrészt azért, hogy ha nagyon nem lennének kibékülve az első nevükkel legyen választási lehetőségük. Nekünk még egy olyan heppünk is volt, hogy a gyerekek nevét ne lehessen idegen nyelvre lefordítani.

Érdekes azonban megfigyelni, hogy egyre több magyar szülő ad külföldi nevet a gyerekeiknek, pl: Kevin, Christopher, stb. Nekem személy szerint nem nagyon tetszik, de ez az én gondom. Sokan arra törekednek, hogy az átlagos vezetéknév mellé találjanak valami meghökkentő keresztnevet, hogy a gyereket ezáltal kiemeljék a „szürkeségből”. Nagy divat volt a Vanessza, Dzsesszika, Dzsenifer és a többi is az átlagos magyar vezetéknevekkel. Aztán persze vannak olyanok is, akik szeretik meglovagolni az éppen futó sorozatokat.

És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a divatot szeretik követni. Érdekes, hogy vannak bizonyos korszakok. Volt egy Andrea és Krisztina korszak a 60-as 70-es években, aztán jött egy Norbert éra és persze jöttek a Henrietták és Nikoletták is a Krisztiánokkal együtt. Majd egy nagy hulláma jött a Dávidoknak, Dánieleknek, Gergőknek és Gergelyeknek és aztán jöttek a Rozik, és az Annák, Csengék, Hangák, Hannák.

A nagy névkorszakok előtt pedig az volt a szokás, hogy az elsőszülött gyerek mindig az azonos nevű szülő nevét kapta. Aztán már a gyerek „hozta magával a nevét”, vagyis azt a nevet kapta, amelyik napon született. Egyesek szerint nem szerencsés a szülő nevét adni a gyereknek, mert óhatatlanul a sorsát is átadja neki.

Végül pedig vannak olyan szülők, akik a nevek jelentését veszik alapul és ez alapján döntenek. Legyen akárhogy is: jó nevet találni nem egyszerű, ami nem teszi nevetség tárgyává a gyereket az oviban és az iskolában, ami passzol a vezetéknévhez, és ami talán a legfontosabb: passzol a gyerek személyiségéhez. Ismerek jó néhány olyan embert, akinek a szülei annyira nem találták el a megfelelő nevet, hogy később nevet változtattak. És ettől mintha teljesen új emberekké váltak volna: újjászülettek és végre önmagukra találtak.

Szóval nem egyszerű megtalálni a megfelelő nevet, de nem is lehetetlen, csak kitartás kell hozzá.

Ti ismeritek a saját nevetek jelentését?

Legközelebb a táplálásról lesz szó, és annak minden öröméről és gyötrelméről.

Nóra