Jancsovics mozgalmas élete során szerepet vállal a 48-as forradalom idején a magyar oldalon. Szarvason Tessedik szellemében tevékenykedett, meg akarta honosítani a szőlőtermesztést, az akkor még errefelé ismeretlen méhészkedést, de kísérletezett selyemhernyóval is.
Legjelentősebb alkotása azonban a szlovák-magyar szótár megalkotása volt. Az irodalmi szlovák nyelv, mint olyan, akkor még nem létezett. Két dialketusa a csehhez valamint a ruszinhoz hasonlított, de volt egy nyelvjárás, földrajzilag a kettő között, amit a Tátra hegyeiben beszéltek, és ezt választotta egy Ľudovít Štúr nevű szlovák nyelvújító. Ehhez a szemlélethez csatlakozott Jancsovics szótárával, ami 1848-ban került kiadásra Szarvason az Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. A szótárból 620 darab talált gazdára, ami akkoriban nagyon nagy példányszámnak számított.
Szarvasi tevékenységének a végét az jelentette, hogy valamilyen helyi belviszályba keveredett, amin úgy megsértődött, hogy elhatározta, itt hagyja a tótokat és kivándorol Amerikába, és így is tett.
Mótyán Tibor, a Szlovák Önkormányzat elnöke azt a tanulságot vonta le Jancsovics lelkész életéből, hogy annak ellenére, hogy valaki lehet egyszerre öntudatos szlovák, ugyanakkor szenvedélyes hazafi.
Az előadást a Szlovák Önkormányzat közmeghallgatása zárta, amin a itt volt a testület miden tagja. Mótyán Tibor elnök, akinek a tulajdonában van egy Jancsovics-féle szótár, arra kérte a lakosokat, hogy vallják meg nyugodtan szlovák származásukat, hogy legyen egy pontos állapotfelmérés a szarvasi szlovákságról.
