Akkoriban a kíváncsiság hajtja a kapcsolatban résztvevőket, s az elvárás, amelyet egymás iránt támasztunk, még nem tartalmaz olyan igazi szabályokat, melyeket idővel mindenki kialakít magában. Mert ugye, azért ahogy az évek telnek, mi is jobban megismerjük saját magunkat, s ezzel azt is, hogy mit szeretnénk és mit nem, ki vagy mi érdekel minket, s mi nem. Ezek a dolgok egy idő után szabályhalmazokba rendeződnek, s a párkapcsolatunk területén, sőt már a párválasztás területén fontos szerepet töltenek be. Például ha mi nem szeretjük a rock zenét, nagyon ritkán megyünk olyan helyre, ahol ezt hallgatják, így nem sok esély van arra, hogy olyan valakit válasszunk párunknak, aki ezt a stílust kedveli. Külsőségekben is hasonlóan gondolkozunk. Talán a tv adta lehetőségeknek és a magazinoknak köszönhetően sok-sok arccal, sokféle típusú külső emberi tulajdonsággal találkozhatunk, így magunkban is összeállítunk egy képet, ami nekünk a legjobban tetszik, s ha bevalljuk, ha nem nagyon sokszor ehhez viszonyítunk, még ha tudat alatt is. Mert nem mindenkinek tetszik a szőke haj, kék szem, vagy valaki a barna bőr helyett inkább a fehéret tartja előnyösnek. Nem gondolom, hogy csak ezek számítanak, mert én sem így választok, választottam Sosem döntök külsőség vagy valamely stílus iránt való elhivatottság alapján, számomra az egység (külső-belső) fontos.
Na de amikor már ahhoz a részhez érünk, hogy választottunk és ezek a külső-belső dolgok megfelelnek, akkor jönnek az apró kiegyezések. Mert olyan úgy sincs, hogy minden, de minden szuper, s mindenben megfelelünk a másiknak, s ő nekünk, így kezdjük felállítani az apróbb szabályokat. S jön az alkalmazkodás, valamiben való feladás, s néha az áldozathozatal.
Ismerek olyan párt, ahol a csaj kijelentette a fiúnak, hogy csak akkor marad vele, ha eldobja a cigit. „Vagy a cigi, vagy én!” felkiáltással döntésre kényszerítette barátját. A fiú szerelmét bizonyítva a dohányzás mellőzése mellett döntött, persze csak barátnője közelében, mihelyst a haverokkal találkozott egyből rágyújtott, s élvezte a lehetőséget. Csak hát ugye, milyen őszinte alapokra épül a kapcsolat…
Nagyon sok olyan dolog van, amiben döntést kell hoznunk a másik kedvéért, valamit feladni, vagy valami új szokást kialakítani a párkapcsolat érdekében, de az mindig fontos, hogy ne érezzük áldozathozatalnak tettünket. Ne tegyünk csak azért úgy valamit, ahogy teszünk, hogy a másiknak tessen. Nem azt mondom, hogy ne változtassunk a másik kedvéért dolgokon, de feladni valamit anélkül, hogy mi is akarnánk, az nem fog működni. A változtatáshoz mi is kellünk, akkor működhet csak. Egyenrangú félként, őszintén a párkapcsolatban, csak így lehet hosszú távon gondolkozni.
Minden általában azon múlik, hogy mi mit szeretnénk, még akkor is, ha a párkapcsolat két emberről szól, mert a másikért feladni valamit mindig nehezebb, mint magunkért megtenni ugyanazt. Néha mégis jobb, ha kétszer gondoljuk végig, hogy mit is szeretnénk igazán, mi a fontosabb, mert néha megéri azt választani, amit a másik kér tőlünk.
Teemy