Babák Z
A VI. Őszi Hadjárat – immár hagyományosan – sok szarvasit hívott Szentegyházára! Autóbuszokkal, személykocsikkal száznál több szarvasi vendégeskedett a Hargita lábánál – (Valaki meg is jegyezte: „Aztán Szarvason maradt valaki?” ) – ezúttal igazi zenei kísérettel! Fúvószenekarunk nagy sikert aratott mindenütt!
A Csati-busszal utazó csapatunk tisztelegett a Nyergestetőn, a hősök temetőjénél, megcsodáltuk Kézdivásárhely belvárosában Gábor Áron szobrát. Felemelő s egyben megható volt Alsócsernátonban, Haszmann Pali bácsi szakavatott, hazafias lendületű előadását meghallgatni s a rendkívül gazdag gyűjteményt végignézni. Meggyőződhettünk róla: közös, azonos a múltunk! A magyar kultúra egységes, évszázadok óta jelen volt, jelen van most is, reméljük, megmarad Erdélyben is.
A szombati hadjáratban közel száz, színpompás, korhű ruhás-kardos lovas huszár és gyalogos, székely ruhás népfelkelő és legalább hétszáz vendég – közöttük a Szarvasról érkezettek- vett részt, látványos, zászlós hadimenetben. A toborzás Lövétén és Homoródalmáson is sikerrel zárult: a hadinép növekedett, s látványos huszárrohamot is láthattunk. A kitűnő hangulatú, hosszú út során megéhezett hadinépet az Asszonybosszantónál meleg bográcsban főtt étel várta. Utunk a szekereken embert próbáló, izgalmas és emlékezetes maradt – a székely virtust is testközelből megismerhettük!
A másnapi főzőversenyen mindenki nyert, legtöbbet az éhes közönség. Körünkben volt Haáz Sándor tanár úr, részt vehettünk tanítványai, a Gyermekfili és a huszárok közös gálahangversenyén, gyönyörködtünk a Hüpürcsös táncosok produkciójában, s szurkoltuk, hogy fúvósaink a csata után is életre tudják kelteni megázott hangszereiket. Az esti közös „danolászás” felejthetetlen élmény maradt… Haáz tanár úr éneke, hegedűje, Vesztergám Miklós tárogatójának hangja szívbemarkoló, bizony sokakat megkönnyeztető volt. Hétfő reggel a friss hóval borított, távoli hegygerincek látványával búcsúztunk vendéglátóinktól, Szentegyházától. Ráadásként a parajdi sóbányát látogattuk meg, s Korondon búcsúztunk maradék aprópénzünktől.
Nagyon köszönjük, hogy a zenészek velünk tartottak! A sok szép, régi katonanótával megalapozták az egész hadjárat hangulatát! Tiszteletünk övezi Kozma Ákost, aki idegenvezetőként is megélhetne: az egész úton szinte minden látnivalóról volt mondanivalója, ráadásul többféle, gyógyhatású pálinkával is kúrálta csapatunkat. Köszönjük Szigeti Erikának, hogy vállalta a csoport megszervezésének, vezetésének összes feladatát! Talán nem volt nehéz dolga: csapatunk összetartó, egymást mindig segítő, vidám, baráti közösségként viselkedett: jó hírét vittük városunknak! A hadjáraton részt vettünk s mindannyian felejthetetlen élményekkel, épségben tértünk haza – jó gépkocsivezetőink voltak!
RágyI
