Mert hogy a nyáron a Jókai Színház igazgatója (mb.!), Fekete Péter (nomen est omen) ‘gondolt egy merészet és nagyot’, megszervezte-levezényelte a Vers a víz felett – első hallásra képtelennek tűnő ötletének – színpadi változatát. Így esett szerelembe a Víziszínházzal sok-sok városlakó, köztük a Városvédők is.
Történt pedig – hogy, hogy nem –, a Víziszínházra szerzett sok-sok millió forintból a parkosításra már nem futotta. Meghallotta ezt dr. Váradi Lászlóné, a Városvédők elnöke, ő is gondolt egy merészet és nagyot: csináljuk meg társadalmi munkában, és a szükséges növényekre adjuk össze a pénzt. Ez is merész dolog volt, de ez is sikerült.
November 6-án, egy verőfényes szép napon, közel nyolcvan színházszerető ember jött össze ásóval, kapával, locsolókkal; köztük a még óvodás Medvegy-ikrek, a 85. évét taposó Duda Benedek, a Városvédők örökös titkára; és hárman a Jókai Színházból: Liszi Melinda, Gulyás Attila és Mocsári Katalin. Úgy tűnik, a szerelem kölcsönös lett.
Nem telt bele két óra, a kiásott gödrökbe Szíjártó Péter (a mienk!, hozzáértő és szavahihető!) irányításával ott pompáztak az örökzöldek és a fák – igaz, ez utóbbiak tavaszig lomb nélkül.
Hááát… úgy látszik, így is lehet. Nagy úr a szerelem!
Kutas Ferenc
A felvételeket Körösparti Andrásné készítette.
