A 19. percben Szabó kapus egy szöglet beívelését követően kétszer volt kénytelen bravúrosan hárítani. Az, hogy a hátország jó kezekben van, mintha kis önbizalmat adott volna támadóinknak, mert egy percre az elöl kellemetlenkedő Klimaj elcsípte a csepeli védők egy rossz átadását, és nagyon szép gólt lőtt. Ettől kezdve egyre többet tartózkodott a labda az ellenfél térfelén. A 28. percben a fájós lábú csepeli kapus egy felszabadító rúgásnak szánt lövés helyett akkora luftot rúgott, hogy félő volt, sérve lett. Sajnos nem tudtuk kihasználni a lehetőségét. Fájós lábú kapus le betegszabadságra, cserekapus fel. Őt Somogyi melegíthette volna be, de Janő éles szögből mellé lőtte a labdát.
Aztán eljött a 44. perc. Ekkor mindenki megdöbbenésére a bíró kiállította Mikét. A nézőtéren tanácstalanul nézett mindenki a másikra, mert senki sem értette, miért húzta elő a bíró a pirosat. Mindenesetre Mike levonult. A félidőben az a szóbeszéd terjed el, hogy a bíró korábban kiosztott neki már egy sárgát. Titokban. Persze nem lett volna teljes a félidő, ha a nagy gyűjtő, Somogyi sem szerez egyet. Itt elszabadulhattak volna az indulatok, de a bíró jól döntött, az öltözőbe küldte a csapatok, időt adva a lehiggadásra.
A második félidőben a Csepel birtokolta többet a labdát. A 10 fővel játszó hazaiak azonban szerencsésen védték a kapujukat. Olyannyira, hogy a 65. percben Nagy Roland szép labdalevételt követően hatalmas gólt lőtt. 2:0. Szerencsére a Csepel nem tudott újítani, és a szezont a hazaiak győzelemmel fejezhették be.
Szarvas: Szabó B. — Petykó, Ferenczi, (Los), Pákozdi, Kristóf — Mike, Závoda, Bakró — Klimaj, ifj. Somogyi (Jurecska), Nagy R. (Csellár). Edző: Somogyi János
Somogyi János: — Nagyon rossz idénykezdés után a bajnokság végére lendültünk játékba, így kozmetikáztunk valamit a gyenge rajton. Ennek alapján az őszi teljesítmény talán elfogadható.
