A mesélő nem klasszikus meseelemeket használ, hanem valóságos helyszíneken bogarakkal, kis állatokkal megeső történeteket kerekít, amiknek a fantáziája ad szárnyat. Ahogy belehallgattunk az múzeumban a gyerekek által szájtátva hallgatott egyik meséjébe, inkább modern meseként kezdődött, mintha gyermekkorának egy napját mesélné el, majd észrevétlen átmenet után megérkeztek a bogarak, akik beszélgettek és élték a bogarak társasági, társadalmi életét. A gyerekek arcán látszott, hogy teljesen átadták magukat a diákkal illusztrált mesének, így Harencsár András is természetben ki lett fizetve.
