Két szám között meglepően beszédes volt Takács Nikolas, aki engedett betekinteni életébe, munkájába, de meg kellett állapítanunk, hogy az éneklés az igazi lételeme. Balázs Fecó “Maradj velem” vagy Lionel Richie “Hello” című dalát talán még az eredeti előadók is szívesen hallgatják Takács Nikolas előadásában.
A koncert egyben ősbemutató is volt. Bemutatkozott az Ótemplom igen népes kórusa is, akiket reméljük, hogy láthatunk, de főleg hallhatunk még sok-sok egyházi ünnepen!
A koncert végén valószínűleg a többnyire angol daloktól áthatva angolosan távozott Takács Nikolas. Harminc másodpercen belül, hogy az utolsó hang elhagyta az ajkát, már autóban ült és már el is hajtottak vele a szitáló ködben sok rajongót és csalódott autogramgyűjtő gyereket hagyva maga mögött, akik még húsz perccel utána is tűvé tették érte a környéket és a Szeretetotthont. Igen tapintatlan dolog volt, mert manapság egy háromezer forintos jegyárba igazán bele kellene férnie tíz-húsz percnyi autogramosztásnak, fényképezkedésnek.
