A kötet a Szarvasi Krónika Kiskönyvtára sorozat 16. tagja. Nem a szokványos úton készült, azaz a koncepciót követték a tettek, hanem a már meglevő írásokhoz kellett keretet találni. Hét szerző nyolc írása szerepel a kötetben. Nem minden szerző vehetett részt a bemutatón. Részben már elhunytak (Holub János és Kutas György), a Gyulán élő Janecskó János pedig betegség miatt maradt távol. Őket a könyv lektorai (Dr. Reszkető Péter és K. Szarka Judit) helyettesítették.
Közülük a legfiatalabb, Boross Árpád Bence, felmenőinek, a Borgulyáknak, egy gazdag paraszti nagycsaládnak a felemelkedéséről és a kommunizmus idején történt hanyatlásáról értekezett. K. Szarka Judit Holub János asztalosmester vándorlásűról, dr. Reszkető Péter az aratás körüli munkákról, dr. Molitorisz Pál pedig Szarvas első Baráti Köréről végzett kutatásairól számol be a könyvben a rá jellemző részletességgel. A team doyenje, a 92 éves Varsányi Gyula, a saját véleménye szerint, könnyű helyzetben volt. Míg a többieknek padlásokon kellett keresgélni, hagyatékokat átvizsgálni és egyéb kutatómunkákat végezni, addig neki csak a saját életéből kellett lejegyezni egy részletet. A 92 évből biztos sok történet kijött volna, és remélhetőleg még ki is fog jönni, de ebben a könyvben a katonaéveit osztja meg az olvasókkal. Az írások közé a fentieken kívül még több élettörténet bekerült, köztük Kutas György keksz-, tészta- és cukorkagyártó vállalkozóé is, aki háború alatti vállalkozásáról írt, de a kiadását már nem érhette meg. A kötet záró esszéjében Kutas Ferenc egy, a 20. század első felében élt iparos, Szlovák Pál családjának életén mutatta be a korszak iparosainak életmódját.
A bemutató zárszavában a szerkesztő végigtekintett azokon a társadalmi rétegeken, amiket bemutatnak, és megjegyezte, hogy egyedül a szegényparasztokról nem szól egy fejezet sem, hiszen róluk kevés írásos és tárgyi emlék maradt fenn. de talán a következő részben róluk is lesz szó.
A könyv nem csak szöveges tartalmában, hanem képanyagában is csemege a helytörténet iránt érdeklődőknek. Már a borítója is – amelynek képei egy szarvasi helytörténettel foglalkozó fiatalember, Brlás Attila gyűjteményéből kerültek ki – is megragadja az ember fantáziáját, de a belső oldalakon is soha nem látott képekkel találkozhat az olvasó. Akinek nem jutott könyv, de szerencséje van, valamelyik barátja hozzájutott egy példányhoz, aki kölcsön is adja neki. Szélesebb olvasókör csak abban az esetben ismerheti meg, ha a kiadók veszik a bátorságot, és az utánnyomásnál egy lényegesen nagyobb nagyobb számot állítanak be a nyomdagépen. A nyomdai munkákat is szarvasi cég, a Digitális Kalamáris végezte, ami már a szerzőgárda házi kiadójának számít.
