Az előadás első felvonásában – az összejövetel első felében – Szenes Jánosnak, a Cervinus Teátrum igazgatójának, rövid közöntője és karácsonyi története után Gergely Lászlónak, a színház művészeti vezetőjének, “optimista” kesergőjét hallhatták, múltról, jelenről, jövőről, életről, halálról mintegy negyven percben. Az, hogy a színidirektor mondanivalójának a végére senki sem vágta fel az ereit, mindössze Benkő Géza hatásos belépőjének volt köszönhető, aki úgy döntött, hogy megelőzendő a tömegszerencsétlenséget, nemes egyszerűséggel kivette Gergely László kezéből a mikrofont, és megköszönte a felkonferálást.
Benkő Géza jött, életeket mentett és lehengerelt mindenkit, Igaz, az előző fellépő után elég lett volna felmutatni a kisujját, hogy a közönség dőljön a nevetéstő. Manapság hozzá vagyunk szokva a one man show, vagy stand up comedykhez, de nem ehhez a műfajhoz. Persze nagyon jókat tudunk nevetni azokon a poénokon, amikről már az elején tudjuk, hogy mi fog elsülni, de ez teljesen más volt. Benkő Gézából hetven percen keresztül ömlött a történet, ami a cuccal, az emberek egyre növekvő mennyiségű holmijával és azok elhelyezésével kezdődött. Nem olcsó poénokkal próbálta megvenni a családias létszámú közönséget, mint teszik azok a tévéből ismert nagyágyúk, akik képesek megtölteni a nagyobb előadótermeket is, hanem egy végtelen, mindig átalakuló, elgondolkodtató és elmesélhetetlen történetet adott elő, ami úgy volt tele poénnal, hogy azok nem nyomták agyon egymást és amikben mindenki magára ismerhetett. Hogy kire hasonlított a stílusa? Talán Nagy Bandó Andráséhoz szabadszájúságához állt a legközelebb, de mindenestere biztonságos távolban a ma divatos műanyag előadóktól.
Aki nem jött el, sajnálhatja. Ha legközelebb színpadra, vagy kocsmába kerül a darab, mindenképp érdemes megnézni! A kocsma jobban áll neki, bár az, hogy januártól a cigaretta ki lesz tiltva mindenhonnan, még a szórakozóhelyekről is, néhány cigizős poént is száműz majd a showból, ami nagyon fog belőle hiányozni.
