Fogadalom

A karácsonyfa alatt ülve, vagy csak Szenteste egy fenyőágat, fenyőfát csodálva sokaknak eszébe jutnak az elmúlt Karácsonyok. Nem csak azért, hogy összehasonlítsuk, milyen is volt a tavalyi, a két évvel ezelőtti, hogy vajon kevesebb vagy több jutott az ajándékra, hanem ilyenkor az év utolsó napjaiban valahol belül lezárunk magunkban egy időszakot. Lehet csak napokról, hetekről, hónapokról van szó, de van, aki évről évre ebben az időszakban számol el magában mindennel, ami megtörtént.

Sok internetes kérdőív foglalkozik azzal, hogy idén több vagy kevesebb pénz jutott az ajándékokra, s több újságban írtak ugyanebben a témában. Próbálok ezek mellett csak úgy elmenni, s nem végiggondolva, perceket szánni arra, hogy megválaszoljam ezt a kérdést. Azt fontosabbnak tartom, hogy arra gondoljak, hogy mitől más az idei ünnep, mitől tudom azt jobbá tenni, s ez nem a pénzről szól, hanem az érzelmekről. Mert sokan mondják, hogy szeretet, béke ünnepe a karácsony, de ezt jobb lenne érezni. S most nem szeretnék nagy szavakat írni ide, de tényleg azt gondolom, hogy mindennél fontosabb az, hogy a családot, az embereket a szeretet, s a nyugalom járja át. Hogy az együtt töltött idő töltsön fel bennünket, hogy új erővel induljunk neki az újévnek.

Az újév sokak számára nem indulhat anélkül, hogy fogadalmat tegyenek. Vannak, akiknek ez már szokássá, rendszeres történéssé vált az életében, s rossz omen, ha a következő évre nem fogadnak meg semmit.

Régebben engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy jó lenne valamit megfogadni a következő évvel kapcsolatban, hogy hátha azzal, hogy betartom, megváltozik az életem. Olyan betartós típus vagyok, így mindig vártam az eredményt, s volt, hogy pozitív élmény ért, s ha az életem nem is változott meg, valami mégis más lett. Mert hittem, hogy másnak kell lennie.

A környezetemben is vannak olyanok, akik minden évben tesznek valamilyen ígéretet, s ki-ki be is tartja, hiszen anélkül nincs értelme.

Mindig tettekhez kötődnek ezek az ígéretek, mint például nem szívok több cigit, nem iszok több alkoholt, nem dobok a játékgépbe több pénzt, stb., de én ezeknél sokkal fontosabbnak tartom azokat a dolgokat megfogadni, melyek saját emberi méltóságunkat erősítik, s teszik, tehetik tisztábbá.

Például hallottunk már olyan fogadalmat bárkitől is, hogy nem fogok hazudni, nem fogok másokat bántani többet? Ilyeneket még nem hallottam, s ezzel nem azt akarom mondani, hogy az előbb említett dolgok nem lehetnek fontosak, s jók, csak lehetnek még olyanok, melyeket fontosabb lenne megfogadni, s betartani, akkor jobb lehetne a világ, Bár mindig kérdés az, hogy szeretnénk-e jobbá tenni? S ehhez elég-e egy fogadalom? Vagy nekünk csak mások fogadalmától lehet jobb?

Ki-ki döntsön maga, tesz-e ígéretet a jövő évvel kapcsolatban vagy sem, de arról ne feledkezzünk meg, hogy hinnünk kell abban, hogy ha azt betartjuk, biztosan jobb emberré válunk.

Kellemes ünnepeket és boldog újévet kívánok mindenkinek!

Teemy