– Egyik interjúban úgy fogalmazott, 3 éves kora óta tagja a közösségi életnek és azóta sem tudott elszakadni tőle. Ezek szerint minden az óvodától datálódik?
– Valóban, amióta óvodába kezdtem járni, azóta folyamatosan közösségek tagja voltam. A közösség legkülönbözőbb generációi pedig nagy hatással voltak rám. Az általános iskolában napközis, a középiskolában pedig kollégista voltam, így idővel a közösségi munka számomra egy természetes részévé vált a mindennapi életnek.
– Az iskolás években azonban sokkal több idő jut a közösségi munkára. A felnőtté válás sajnálatos velejárója legtöbbször, hogy a civil tevékenységet felváltja a munka és a család. Mi az oka, hogy mégis megmaradt Önben a tenni akarás?
– Valószínűleg a neveltetésem. A szüleim úgy neveltek, hogy segíteni, adni kell másoknak. Később számos példaképet láttam a baráti kör vezetésében, akik engem is arra ösztönöztek, hogy kivegyem a részem a munkából. Így lettem 1985-ben Szarvas Város Baráti Körének a tagja, 2003-ben pedig a tagok bizalmának köszönhetően elnökké választottak.
– Mégis korábban úgy fogalmazott, hogy nem tartja magát vezéregyéniségnek. Ez kissé ellentmondásosnak tűnik, hiszen hosszú évek óta irányítja a baráti kör életét, vagyis példát mutat és elöl jár a rendezvények szervezésében.
– Így van. Elöl kellett járnom és példát mutatnom. De sohasem küldeni kell az embereket, hanem azt kell mondani nekik, hogy gyertek, csináljuk együtt. Én úgy hiszem, annak köszönhető, hogy sok esetben sikerült magam mögé állítani az embereket, hogy gyorsan teremtek kapcsolatokat. Számos jó barátra találtam a civil munkám során, ami később azt jelentette, hogy hívó szóra, baráti kérésre csatlakoztak a kezdeményezésekhez.
– Sokak számára az is szokatlannak tűnhet, amit már többször hangsúlyozott: az Ön életében az első helyen a munka és a közösség áll, csak ezután jön a család.
– Az értékrendben valóban sokáig számomra a közösség járt elöl, amit a munka egészített ki. Eredményes társasági életet és civil tevékenységet ugyanis csak megfelelő háttérrel lehet végezni. Nincsből egyrészt nem lehet adni, másrészt a munkahelyi problémák vagy a munkanélküliség megkeserítheti az ember mindennapjait.
– Változott valamit az elmúlt időszakban az értékrend, hiszen az elmúlt évben két unokával is gyarapodott a család?
– Valamelyest tényleg módosult. Egyre több időt szeretnék a családnak szentelni a jövőben, másrészt úgy érzem, hogy mind a civil életben, mind egyéb plénumokon a választott vezetőknek nem szabadna két ciklusnál többet vállalni. Véleményem szerint ugyanis szükség van a megújulásra. Ennek ellenére továbbra is aktív részese szeretnék lenni a szarvasi civil életnek és a jövőben is segítek, ahol tudok.
– A Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu közös kezdeményezésén egyelőre a szavazatok számát tekintve első helyen áll a szarvasi jelöltek közül. Mit szól hozzá?
– Amikor a Békés Megyei Hírlapban megjelent, hogy a hét embere lettem, nagy megtiszteltetésnek éreztem. De ugyanez igaz a többi jelöltre is, hiszen az év emberét ezekből kiváló szakmai és civil munkát végző emberekből választják ki. Számomra nincs jelentősége, hogy ki hol végez. Az igazi érték az, hogy az 52 jelölt között akad 5 szarvasi is, vagyis a jelöltek egytizedét szarvasiak adják. Ezt kell igazán megbecsülni.
A jelöltekre szavazni kétféleképpen lehet: hatóránként a Beolon, illetve a Békés Megyei Hírlap segítségével. Vágják ki a napilapból jelöltjük képét, ragasszák fel egy levelezőlapra vagy tegyék borítékba, és küldjék be a Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. címre. Egy borítékban, levelezőlapon több képet is küldhetnek, minden kép egy szavazatot ér, de csak a lapból kivágott, eredeti példányt fogadják el.
A két szavazást a helyezési számokkal egyesítik, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadják az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő lesz az év embere Békés megyében. Egyenlőség esetén a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvények helyezési száma dönt.
Szavazni 2012. január 20-áig lehet.
A cikk a Rádió Szarvas segítségével készült.
