– Önkéntes munkát soha nem azért végez valaki, mert bármiféle díjat, elismerést vár cserébe, hanem elsősorban belső indíttatásból. Éppen emiatt hogy érintette a díj?
– Nagyon meglepett, mert valóban nem számítottam rá soha és a jövőben sem fogok hasonlóra. A munkámat azok az emberek ismerték el leginkább, akiknek a környezetében dolgozom, és akik megbíznak ezzel a feladattal. Úgy érzem, hogy azért kaphattam meg ezt a díjat, mert az egyházmegye és az evangélikus egyházmegye úgy látta, elvégeztem a rám bízott munkát. Természetesen egyfajta erőt is jelent számomra a folytatáshoz, de biztos vagyok benne, ha nem kapom meg ezt az elismerést, akkor is végzem a dolgom. Ennek belülről kell fakadnia.
– Ön azonban nagyon komolyan veszi az önkéntesség fogalmát. Hat éven keresztül másodfelügyelőként, hat éve az evangélikus egyházközség felügyelőjeként dolgozik a legkisebb ellenszolgáltatás nélkül. Még az útiköltség térítést sem fogadja el. Miért?
– Én úgy érzem, ha csinálok valamit, nem szabad, hogy az anyagi hozadéka vezéreljen. A Jóisten megadta nekem a lehetőséget, hogy ne kelljen pénzt felvennem, ha elutazom valahová. Van még keresetem, a családi körülményeim pedig szerencsére megengedik, hogy ezt megadhatom az egyháznak. Nem szorulok rá arra, hogy bármilyen juttatást elfogadjak.
– Ez egyfajta büszkeségi vagy hiúsági kérdés? Nevezhetjük így is?
– Nem. Egyszerűen a neveltetésemből fakad. Az édesapám is presbiter volt, erre a szemléletre tanított. Én pedig a gyerekeimnek szeretném mindezt továbbadni.
– 13 éven keresztül rendszeresen szervezett jótékonysági bálat és a befolyt összegnek mindig megvolt a helye. Van olyan eset, amire különös nosztalgiával emlékszik vissza?
– Gyakran eszembe jut a beregszászi színháznak és főiskolának nyújtott több mint 400 ezer Ft-os segítség. Ez utóbbi esetben köszönetképp egy szarvasi szobát is kialakítottak, ami rendkívül megható élmény volt. Szarvasi összefogással pedig Szentegyházára egy kályhát tudtuk eljuttatni, amiből a gyerekosztály fűtését oldották meg. Ezek olyan dolgok, amelyeket az ember soha nem felejt el. Ezért érdemes dolgozni.
– Még sokak emlékeiben élénken él a vörösiszap-katasztrófa. Ön ott is járt és segített.
– Nagyon gyorsan történt minden. Kb. 3-4 nap leforgása alatt Szarvas városa annyi adományt gyűjtött, hogy el tudtunk utazni a katasztrófa helyszínére. Délben 750 adag ételt osztottunk szét és vacsorára is ugyanennyit főztük. Nagyon jól eső érzés volt, amikor az emberek odajöttek és örömmel fogadták a meleg ételt. Később pedig visszatértek, mert annyira ízlett nekik. Leírhatatlan érzés, hogy tudtunk egy picit segíteni azoknak az embereknek, akik nagy bajban voltak.
– Ép testben ép lélek, ami az Ön esetében fokozottan igaz. A mai napig ugyanis rendszeresen úszik, sőt Európa-és világbajnokságokon szerepelt szép eredménnyel. Mióta része a sport az életének?
– 36 éves voltam, amikor hobbiból elvégeztem a Testnevelési Főiskolát. Ez 1978-ban történt. Akkoriban mezőgazdasági üzemmérnöki diplomával rendelkeztem és adódott a lehetőség, hogy akinek van egy diplomája, elvégezheti a testnevelés szakot. Azóta rendszeresen úszom. Minden este lemegyek az uszodába, leúszom a napi edzésadagot és utána jól érzem magam.
– Nem tartja magát példaképnek, pedig sokan büszkén tekintenek Önre. Mi az a szemlélet, amit szeretne minél több emberhez eljuttatni?
– Nehéz ezt megfogalmazni, de hiszem, hogyha valaki sportol, dolgozik és mindent megtesz a családjáért, eleget tesz. S minden bizonnyal az ország is előrébb jut.
A jelöltekre szavazni kétféleképpen lehet: hatóránként a Beolon, illetve a Békés Megyei Hírlap segítségével. Vágják ki a napilapból jelöltjük képét, ragasszák fel egy levelezőlapra vagy tegyék borítékba, és küldjék be a Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. címre. Egy borítékban, levelezőlapon több képet is küldhetnek, minden kép egy szavazatot ér, de csak a lapból kivágott, eredeti példányt fogadják el.
A két szavazást a helyezési számokkal egyesítik, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadják az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő lesz az év embere Békés megyében. Egyenlőség esetén a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvények helyezési száma dönt.
Szavazni 2012. január 20-áig lehet.
A cikk a Rádió Szarvas segítségével készült.
