A népi hiedelem úgy tartja, hogy ha február 2-án a medve kijön a barlangjából és meglátja a saját árnyékát, megijed tőle és visszamegy szunyókálni, akkor hosszú télre számítsunk. Még jó, hogy a megnyitó nem arra a nevezetes napra esett, és a szabály nem vonatkozik a plüssmackókra, mert odakint verőfényes napsütés volt és az év eddigi leghidegebb éjszakáján voltunk túl. Ha ebből kellene jósolni, akkor megérné elkezdeni lelapátolni a havat a Körösről, mert ennek alapján irdatlan hosszú koriszezonra számíthatnánk.
A kiállítás megnyitóját is átírta tél tábornok. Eredetileg a maci anatómiájáról lett volna szó, de a vezérszónok nem érkezett meg. Helyette Bíró Gyula, a SZIE gyakorlójának igazgatója mondott rövid beszédet, majd Havasi Attila Esti medvék című verse után a Margaréta csoportosok előadását láthatták a gyerekek és a felnőttek.
Szarvasról és a maciról persze eszébe jut mindenkinek Szabó László, a tévémaci “feltalálója”, de profik nem indulhattak a kiállításon, viszont a legkülönlegesebb mackók tulajdonosai egy általa aláírt emléklapot kapnak majd a zárás után.
A háromszáz, különböző medve között találhatunk többgenerációs, nagyszülőt-szülőt-unokát kiszolgált kedvencet, egy hetvennél is több egyedet számláló pandapopulációt Sonkoly Boglárka jóvoltából, ill. Demeter Viktória mackógyűjteményének a negyedét. A kiállítás híre megmozgatta a várost, mondta Bíró Gyula, még a Postán is gyűjtöttek. Sajnos Mr. Bean nem értesült az akcióról, így a világ talán leghíresebb mackótípusát egy távoli szegény rokon képviseli az egyik polcon.
