Ahogy azt már korábban, bizonyára többször is, kijelentettük, ha Seidl Ambrus nem plébános lenne, akkor valószínűleg rendezvényszervezőként keresné a kenyerét. Ez megint bebizonyosodott, mikor előadónak Kovács Sándort, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetőjét kérte fel egy zenetörténeti előadásra. Plébánosunk és az előadó a rádión keresztül ismerkedtek meg, de ez egészen eddig egyoldalú ismeretség volt. Seidl Ambrus előszeretettel hallgatta a Bartók Rádióban Kovács Istvánt, csodálta annak felkészültségét és azt is megállapította, hogy attól, hogy valaki tudós ember, nem feltétlenül savanyú. Mikor elkezdte szervezni a sorozatot, az első biztos pont az volt, hogy a zenetörténész a vendége lesz. Jó döntés volt.
Az program stílszerűen zenével kezdődött. Szabados Tóth Gábor klarinétjét és Iváncsó Viola zongorán kísérte egy kortárs zeneszerző, Weber Sonatine című darabjának előadása közben.
A klasszicizmus és a romantika határa meglehetősen sekélyes volt zenetörténeti szempontból, kezdte az előadást Kovács Sándor, mert mind a klasszikusok, Beethoven, Weber, Rossini, Schubert, mind a romantikusok, Berlioz, Liszt, Wagner, Verdi szinte egyidőben éltek és alkottak, de a két irányzat között nem alkottak, koncerteztek “tömegével” igazi nagy nevek. Szerencsére az előadás egyáltalán nem volt sekélyes. Kovács Sándor rendkívül érdekesen mesélt a korról tele finom humorral, Seidl Ambrus pedig lemezlovaskodott neki. Ez volt az az előadás, amin az előadó annyira lekötötte a közönséget és jelen sorok íróját is, hogy alig készült fénykép.
Kíváncsian várjuk a következő előadást, hogy sikerül-e Seidl Ambrusnak rátenni még egy lapáttal. Nem lesz könnyű. Akinek ideje engedi, nézze meg a Körös TV-n Kovács Sándor előadását!
