A hat év alatt az együttes folyamatos tagcseréken ment keresztül. Ezen hétvégén egy kiforrott összeállításban álltak színpadra. Unger Balázs cimbalmos mellett Szita Eszter énekelt, akiről érdemes tudnunk, hogy óvónő, és hol máshol végzett volna, mint Szarvason. A balkáni zenéhez elengedhetetlen egy profi harmonikás, de a legjobb egy gyárilag balkáni harmonikás. Ő lenne Krunoszláv “Kićo” Agatics. A nagybőgő húrjait Pataj Péter próbálta meg befonni, akiről megesküdnénk, hogy ezen a színpadon már fellépett valamilyen más formációval is. Jobbján a kisebbik Unger, Gergő, a gitárjából, balján Horváth Dániel a dobokból igyekezett a legtöbbet kicsikarni. Vonós fronton érdekesebb a helyzet, mert a Cimbali családnak vannak tartalékjátékosai is. Az eredeti vonósuk, Boda Gellért nem ért rá, ezért helyére a 17 éves Solymosi “Rigó” Máté ugrott be, aki egy bérgyilkos arcának rezzenéstelenségével húzta az egész koncert alatt, bár egyszer mintha rajtakaptuk volna, hogy mosolyog. Ugyanakkor egy profi bérgyilkos kegyetlenségével nyírta ki a szőröket a vonóból. A profizmus a zenekar egészére is igaz volt. Igazán jó koncertről maradtak le azok, akik a tévé mellett döntöttek ezen az estén.
