A magyar ponyvaregényírás királyától lélekben bocsánatot kérve így foglalnánk össze a kedd esti színielőadást. A nézőtéren két nemzet képviselői foglaltak helyet. Összesen heten. Egy közönségszervezést még tanuló magyar színidirektor, egy színházkedvelő kreatívban utazó magyar cégvezető, egy magyar magyartanár, egy, a sötétségtűrő magyar állatorvos, egy magyar pártelnök, egy álláskereső magyar tanítónő, aki gyakorlatát Nógrádban szerezte egy 99,5 százalékig nemzetiségiekkel teli iskolában és egy török vendégkutató, aki arra a baráti figyelmeztetésre, hogy itt minden magyarul hangzik el, acélidegekkel csak ennyit mondott, “nem érdekes”. Igaza van, ilyen hosszú piros harisnyát bármilyen nyelven lehet élvezni. A színpadon ez már csak egy nemzetre, a magyarra szorítkozott, amit a színész (Ördögh Ottó) és a Nő (Jezsó Krisztina) képviselt.
Idő: délután hét óra.
Színhely: Európa, Magyarország, Szarvas, egy jellegzetes kocsma a város szívében. A kocsmában a nézőkön kívül bennszülöttek. Józanok. Mind. Kivétel nélkül. Ide jutottunk. A kocsmáros kérdésére, hogy mit isznak, semmittel felelnek. Pedig kellene, csóválja a fejét sokat sejtetően kocsmáros, és már eléjük is teszi a szomj katalizátorát, a ropit. A kocsmáros nagyon érti a dolgát.
Egy néző a teáját szürcsöli. Doki a borát Ördögh Ottó jóváhagyása mellett a színpad szélére teszi. Családias a hangulat. Az előadás elkezdődik. Egyből kiderül, hogy Ördögh Ottó ördögien bánik a szavakkal, amit stílusparódiának hív. Saját anyagból dolgozik. VIP. Mint világirodalmi paródiák. Nem győzzük követni. Aggódó pillantás a török vendégre. Fordított helyzetbe képzeljük magunkat, valahova az Anatóliai-fennsík egy félreeső zugába. Nem irigyeljük. De őt lenyűgözi, hogy hogyan marokkózik tulajdonosuk az elképesztően hosszú piros harisnyákkal. Megnyugszunk. Érti. Aztán eljön a mindkét nemzet képviselői számára hallás útján is terjedő poén:
Kérdés: Aztán szoktad-e olvasni a Bibliát?
Válasz: Korántsem.
Pillantás a törökre. Nevet. Na ez a magyar színjátszás igazi sikere!
Azok meg, akik nem jöttek el, mert nem tudtak róla, bánhatják.