Idő: délután hét óra.
Színhely: Európa, Magyarország, Szarvas, egy jellegzetes kocsma a város szívében. A kocsmában a nézőkön kívül bennszülöttek. Józanok. Mind. Kivétel nélkül. Ide jutottunk. A kocsmáros kérdésére, hogy mit isznak, semmittel felelnek. Pedig kellene, csóválja a fejét sokat sejtetően kocsmáros, és már eléjük is teszi a szomj katalizátorát, a ropit. A kocsmáros nagyon érti a dolgát.
Egy néző a teáját szürcsöli. Doki a borát Ördögh Ottó jóváhagyása mellett a színpad szélére teszi. Családias a hangulat. Az előadás elkezdődik. Egyből kiderül, hogy Ördögh Ottó ördögien bánik a szavakkal, amit stílusparódiának hív. Saját anyagból dolgozik. VIP. Mint világirodalmi paródiák. Nem győzzük követni. Aggódó pillantás a török vendégre. Fordított helyzetbe képzeljük magunkat, valahova az Anatóliai-fennsík egy félreeső zugába. Nem irigyeljük. De őt lenyűgözi, hogy hogyan marokkózik tulajdonosuk az elképesztően hosszú piros harisnyákkal. Megnyugszunk. Érti. Aztán eljön a mindkét nemzet képviselői számára hallás útján is terjedő poén:
Kérdés: Aztán szoktad-e olvasni a Bibliát?
Válasz: Korántsem.
Pillantás a törökre. Nevet. Na ez a magyar színjátszás igazi sikere!
Azok meg, akik nem jöttek el, mert nem tudtak róla, bánhatják.
