A megnyitót Kasik Ákos, gyakorlós tanuló, Kányádi Sándor versével kezdte, majd Földesi Zoltán tanácsnok és Kiss Margit mondott köszöntőt. Földesi Zoltán, akiről köztudott, hogy minden alkalomra akad egy bölcsesség a telefonjában, erre az alkalomra is tartogatott egy ideillőt, ami így szólt: “A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat”. A képek bizonyítják, hogy Kocsis Csaba nem vágtat sebesen, látja az őt körülvevő világot úgy, hogy meg is tudja mutatni nekünk képein keresztül.
Kiss Margit etnográfus komplett fotótörténeti, fotóesztétai előadással készült az alkalomra. Őt a szintén gyakorlós diák, Sass Zsófi előadása követte, majd a művész mondott néhány szót az “Eltűnt idő nyomában” című tárlat megtekintése előtt.
