Vésztő együttese látogatott a Hunyadi otthonába szombaton délután. A vendégek a tabella harmadik helyén álltak a mérkőzés előtt. És sajnos a pozíciójuk két óra elteltével sem romlott.
A második 45 perc elején feltűnt a pályán Ugrai és a 48. percben lőtt egy olyan gólt, amit az előző szezonban megszokhattunk. Állítólag az első félidőben is játszott. 2:1. Három percet kellett várni a válaszra. Egy szabadrúgáshoz rosszul állíthatta fel a sorfalat Petrás, aminek a következménye egy szép szabadrúgásgól lett. Ha nem a mi kapunk hálóját szakítja ki a labda, azt mondanánk gyönyörű találat. Egyedül a kapusunkat irigyeltük ebben a pillanatban, aki a legjobb helyről, mozdulatlanul nézte a történéseket.
Az 59. percben érdekes gól esett. Harminc méterről a bíró megadta azt a vésztői gólt, amit Bobvos a gólvonalon innen, vagy a gólvonalon túlról rúgott ki. Némi tanácstalanság után a bíró partjelzőjével egyetértésben megadta a találatot. A szépséghibája a dolognak ott volt, hogy a partjelző legalább úgy le volt maradva az akcióról, mint a főnöke, azaz objektív ítéletre esély sem volt. 3:2.
A helyzet tovább romolhatott volna, ha a 71. percben kiugró vésztői csatár nem adja le a labdát, hanem befejezi a támadást. Szerencsére kollégája lesen volt és ezúttal a partjelző is pont ott nyargalt ahol kellett, és beintette a lest.
A szurkolók és a pályán levő focisták idegrendszere eddig bírta. Hogy mitől omlott össze egyszerre mindenki a 77. percben, senki sem tudja. Valószínűleg az a kétes gól, amit Bobvos rúgott ki, lehetett az utolsó csepp a pohárban, de az kicsordult. Ráadásul a pedellusnak öltözött Erwin poharából is pont ekkor fogyott ki a sör, amit jelzett is a játék vezetőjének. Itt még a bírónak látszólag sikerült úrrá lenni a helyzeten, de Erwinnel és az üres pohárral azonban nem tudott törődni.
10 perccel a vége előtt az elfojtott indulatok robbanásszerűen törtek ki. Egy szabálytalanság után hirtelen megduplázódott a pályán legálisan tartózkodók száma, mikor Bobvos és valamelyik vendég vitájából komoly csetepaté alakult ki. Bobvosnak ekkor elgurult a pirula. Ha hirtelen kétszer annyi ember is lett a kispadok előtt a pályán, mint ami a normál játékmenethez kell, így is majdnem kevesen voltak Bobvos megfékezéséhez. Igazából a nagy kavalkádban a másik oldalról nem lehetett megállapítani, hogy mi történik, ezért a jövőben kéretik a balhékat a nézőtéri padok elé szervezni. A vége salamoni döntés lett a bíró részéről, egy kettős kiállítás igazságosan elosztva.
Ekkor már nem csak a játékosok, hanem a nézők közül is többen örökbe fogadták volna a bírót testnedvcsere által, aki szemmel láthatóan teljesen meg volt zavarodva. Mentse a menthetőt, egy pillanatot sem hosszabbított, minél előbb szerette volna maga mögött tudni ezt az őrültekházát, amit tulajdonképpen magának köszönhetett.
A múlt heti szarvasi és a szombati nagyon gyenge bíráskodás láttán felmerül a kérdés, hogy miért nincs a bíróknak cseréjük. Mindkét mérkőzésen a második félidőre zavarodtak meg a sporik, magukra zúdítva a közönség haragját. Az is lehet, hogy csak szeretik az izgalmas életet, ami már adja is a témát egy tévésorozathoz, ami verné a CSI-t is.
A Hunyadi a következő összeállításban lépett pályára: Petrás (k), Borgulya, Bobvos F., Rusz, Barna, Mochnács T., Rácz A. (Csípai (Bagi)), Kovács N, Rácz R (Laluska), Tóth A., Ugrai.
Jó: Borgulya, Bobvos, Barna, Ugrai
Varga László edző: Ilyen a labdarúgás, amikor nem a játékosok döntik el a mérkőzést, hanem a játékvezető lép fel főszereplővé.
