Nóra
Észrevettétek már mennyire felfokozott idegállapotban él mindenki ebben az országban? Feltűnt már nektek, hogy az ingerküszöbünk egyrészt nagyon alacsony, másrészt pedig nagyon magas? Sok indokot lehetne felsorolni, amiért így érzünk, és talán sokkal egyetértenénk is.
Nekem az szúrt szemet, hogy mennyire felkapjuk a vizet a legkisebb problémán is, illetve azt tapasztaltam, hogy milyen türelmetlenek vagyunk. És persze jön a Nagy Magyar Összeesküvés elmélet is, amikor kétségbeesésünkben azt hisszük, hogy az egész világ ellenünk van, és mindenki szövetkezett azért az egy célért, hogy Magyarországot eltüntessék a Föld színéről. Ugye ismerős?
Egészen konkrétan a volt államfő doktori értekezésével kapcsolatban bukott a felszínre az, hogy mennyire túlfeszült mindenki. Most ne menjünk bele, hogy az akkor kisdoktori feltételek mennyire egybevethetőek a mostani előírásokkal, illetve kinek miben volt igaza. Szilárd véleményem, hogy az igazság, a teljes igazság előlünk rejtve marad.
Abba se menjünk bele, hogy az újságírói szakma mennyiben változott meg Pulitzer József óta. Vajon jelentenek-e még valamit azok a szavak, hogy erkölcs, etika, jó ízlés, becsület. Amerikában a XX. század elején az újságírók egy feltörekvő részét muckraker-nek hívták, ami annyit tesz, mint „gané gereblyéző”, ők voltak, akik a nagy leleplezéseket tették. Némelyek közülük valóban érdembeli munkát végeztek, de sokan csak a sárdobálásig jutottak. Éppen ezért az az érzésem, hogy ma Magyarországon az ilyen újságírók vannak többségben.
Ha egy kulturált és nyugodt országban élnénk, akkor ez az ügy nem kavart volna fel ekkora port. De amikor kibukott a bili, akkor ez az ország 10 millió kisdoktori szakértő országává vált, és boldog-boldogtalan hangoztatta a véleményét, hogy kinek mit kéne csinálnia. Nem mentegetni akarom a volt államfőt, de minden egyes híradás után komoly hiányérzetem volt. Mindig úgy éreztem, hogy nem teljes a kép. Most már nem is érdekel, hogy mi az igazság, mert már a csapból is ez az ügy folyt, de ez az egész közfelháborodás elgondolkodtatott.
Mindenki olyan feszült és ingerlékeny, hogy a legkisebb szikrára robban. Szeretném, ha ez nem így lenne. Mivel azonban hiszek a gondolat és a hit teremtő erejében, ezért hiszek abban is, hogy él még ebben az országban legalább annyi jóakaratú ember, aki a pozitív gondolataival egy kissé nyugodtabb légkört fog teremteni. Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy nagyon sokan kilátástalan helyzetben vannak, de mégis: attól jobb lesz a sorsunk, ha élve eltemetjük magunkat? Ugye, hogy nem.
Én Magyarországon szeretnék élni és nem Hysterica Hungaricában.
Nóra
