A díszteremben több asztalnál folyt a munka: a hagyományos berzselés mellett különféle modern technikákkal lehetett még tojást díszíteni A szalvétával dekorált só-liszt gyurma tojások, a textillel bevont hungarocell tojások mellett készültek még fakanál nyuszik, és „hőlégballonos csoki futár” barikák is. A tükür-tojás másként nevű játék a gyerekek megfigyelőképességét tette próbára.
A tavaszi ünnepkör szokásaival, jelképeivel ismerkedhetett meg az, aki tarisznyával a vállán részt vett az óriás társasjátékban. A „táblán” hamvazószerdától fehérvasárnapig tartott a játék, melynek során különböző feladatokat kaptak a gyerekek. Például, ha valaki virágvasárnap elfelejtett barkát szedni, vissza kellett lépnie egy mezőt; nagycsütörtökön a harang helyett kereplővel invitálhatta templomba a híveket; a fiúknak locsoló verset kellett mondani; aki pedig a fehérvasárnapi mezőre lépett, mátkát választhatott magának és együtt besétálhattak a célba. Egyes feladatokért csoki tojás járt, a kör győztese pedig egy gyapjúból készült bárányt kapott ajándékba.
Nem csak a gyerekek, hanem az anyukák, apukák, nagymamák is kivették a részüket a „munkából”. Az itt készült alkotások bizonyára sokak otthonát díszítik majd az ünnepen vagy éppen a locsolkodó fiúk kapják majd ajándékba őket.
Örömmel tapasztaljuk, hogy évről évre egyre többen látogatnak el az általunk szervezett családi délutánokra. Jó látni azt, amikor együtt játszik, alkot szülő, gyermek, nagyszülő, unoka.
A hagyományápoláshoz kapcsolódó népszokások pozitívan hatnak gyermekre, felnőttre egyaránt, hisz az átélt tevékenységek, ünnepek, közös élmények erősítik az összetartozás érzését.
A közös tevékenységek öröme, a múlt értékeinek megismerése által lelkileg gazdagabbá válhatnak – és erre egyre nagyobb szükség van a mai rohanó, érzelmileg elsivárosodott világban.
