A résztvevők meglepő állítások sorának lehettek tanúi. Ezek közül néhány:
– Boldognak lenni: feladat. Így teljesedik ki az élet. Ezért fordult a népmesékhez.
– A magyarságnak hármas szintje van: emberi, lelki és szellemi sík. Ez mind benne van a népmesékben.
– Az „Egy életem, egy halálom” meseelemet gondolta tovább a szerző, és meglepően mély, filozofikus gondolatokhoz jutott.
– A sünről megtudhattuk, hogy tüskés, ezért jelkép.
– A ló „a magyarságtudat jelképe, ha visszatér a létbe”.
– Szent Erzsébet a világ legnagyobb szentje.
Neve így került fel a táblára: eRZSéBeT. Ebből – szópörgetés révén – mindenki láthatta, hogy az RZS a rózsát jelenti, és ez a világ minden nyelvén érthető.
– Az eddig elmondottakat így összegezte: „Nem tudom, ez így nagyjából.”
Ezután tért rá vizsgálata tárgyára, a népmesék szereplőire. Csak a nőket vizsgálta,, mert ők a „lehúzó erők”. Hét csoportba sorolta őket. Az első csoport a boszorkányoké. Ez a szó, szópörgetéssel, annyit jelent: „pazar kánya”. Az előadást eddig is derűvel kísérő fiataloknak ez különösen tetszett. (Feddést is kaptak érte.) A boszorkányokat követték a „szépasszonyok”, a „mostohák”, az „ördöngösök”.
Még lett volna három csoport , de a 120 percesre tervezett előadás 60. percében az egyik tanárnő bejelentette, hogy 10 perc múlva a hallgatóknak órára kell menniük.
Most menjenek! – mondta az előadó, de arra aligha számított, hogy szinte kiürül a terem.
E sorok írója is felcsapott hallgatónak, így soha nem fogja megtudni, kik is tartoztak a maradék három csoportba.
Amúgy a könyv elegáns, a tartalomjegyzék logikus szerkezetet tükröz. Tartalma a fentiek kifejtése. A szerző még két kötetet tervez e témában.
– F –
