Az első 45 perc nem a lapos átadások félideje volt, inkább tollaslabdázáshoz hasonlított. A magasan ívelő passzok pedig ebben az osztályban nem a sebészi pontosságukról híresek, valószínűleg ezért nem is közvetíti a tévé ezt az osztályt. Szertelen jókedvükben még a jó öreg lelátó tetejére is felrúgták a labdát a srácok. Szerencsére a dabasiak is partnerek voltak ebben a magasröptű játékban, ami nekik sem ment jobban. Az első olyan akció, amiről be lehet számolni, a 42. percben történt, amikor Piti a tizenhatoson belül szabadrúgást harcolt ki. A labda mögé is ő állt, amit higgadtan átemelt a lapos lövésre számító kapuson. A félidőre a szurkolók tapsától kísérve 1:0-ás hazai vezetéssel vonult le a csapat.
A második félidő már akciódúsabbra sikerült, de semmilyen szempontból sem jöttünk ki jól belőle. A 48. percben kapusunk nagyot hárított, de a kiütött labda ellenfélhez került, és a dabasi játékos átemelte Szabón. 1:1. Alig telt el öt perc, mikor a vendégek egy jobbról keresztbe beadott labdából kilőtték a jobb alsó sarkot. 1:2.
Két perc telt el, mikor ismét átjutottunk a pályán és egy szögletből hatalmas kapufát fejeltünk. Ettől kezdve a játék inkább az ellenfél térfelén folyt. Piti lövését a kapus csak a mezőnybe tudta kiöklözni, majd egy balszélen indított támadásból kapura lőtt labdát mindenki a hálóban látott, sajnos a labdafogó háló tévesztette meg a gólra éhes hazai szemeket.
Aztán csoda történt. A bíró beintette a második büntetőnket. Egy, a tizenhatos vonalánál tartózkodó futballhoz értő hazai szurkoló is nagyon jóindulatúnak minősítette a bírót valahogy ezekkel a szavakkal: ket meter kint, va fanculo. A labda mögé ismét Piti állt, és megpróbálta eladni az előbbi trükköt, ám erősebbre sikerült és felé lőtte. Nem kicsit. Pedig a kapus megvette volna másodszor is az ejtett labdát, mert már lefeküdt.
Negyedórával a vége előtt Csellár váltotta le Závodát, akit vastaps kísért le a pályáról. A hátralevő időben megint egy hatalmas kapufát fejeltünk, de sajnos ezt a játékot nem erre játsszák.
Aztán a mérkőzés végén a hirtelen jött meleg elkezdte szedni áldozatait. A kopasz játékosokkal kezdte. A 90. percben az örök békíttetőnek, a sokat látott Klimajnak távozott a gőz a száján keresztül, amivel beszedte a második sárgáját, majd már a rendes játékidőn túl, de még a hármas sípszó előtt Bakrót küldték öltözőbe a sporik. Jogosan. Rövid időn belül kétszer szabálytalankodott szándékosan, majd dulakodott.
A játékosainkat vastaps és “szép volt fiúk”, a bírókat frissítő ásványvíz és sör – állítólag jó a fejbőrnek – kísérte az öltözőbe. Elmondható, hogy az utóbbi idők talán legjobb hazai összeállítását láthattuk a pályán és az intermezzóktól eltekintve még élveztük is a látottakat. Hogy a jobb játék miatt, vagy a egyszerűen csak azért, mert a szurkolók lejjebb tették a lécet, a következő mérkőzéseken kiderül. Egyébként mindegy. A szurkolók így is, úgy is szeretik a csapatukat.
Szarvas: Szabó B. — Benczúr, Pákozdi, Závoda (Csellár), Petykó — Furár (Murvai), Mike, Bakró, Kristóf (Lós) — Klimaj, Piti. Edző: Somogyi János
Somogyi János: — A labdarúgás igazságtalansága, hogy ezen a mérkőzésen nem szereztünk legalább egy pontot a listavezető ellen. Sajnos, a szegény embert még az ág is húzza.
