Gyülekező fél hatkor a bázison. Ez legalább ötös kelést feltételez a zenészeknél (ill. a távolabb lakó zenésztanoncok szüleinél). A Lengyel-palotához várják a platós teherautót, ami körbe fogja vinni a bandát a városon. Mint kiderült, a kör inkább össze-visszát jelent. Kis fejtörést okoz ezen a reggelen, hogy huszonketten jöttek össze, őket kell elhelyezni egy véges méretű platón. Az emberek elhelyezése nem is lenne akkora probléma, de a néhány hangszer akár kétembernyi helyet is igényelhet.
Tervszerű indulás 6 órakor. A teherautó alig fordul ki a Szabadság utcára, Szabados Tóth Gábor zenekarvezető bemondja az első számot, Fejérváry induló, és kezdetét veszi a bő ötórás zenés kocsikázás.
A zenekar nagyon tapintatos. A külterületen kezdik, ahol felvesznek még két fehérnépet, akik szintén közéjük tartoznak. Már itt süteményekkel, kolbásszal és pálinkával kínálták a társulatot. És így ment ez az egész ébresztő folyamán. A zenekart otthon az ágyukból észlelők nem is gondolnák, hogy Szarvas szerte milyen szeretettel fogadják. Van, ahol pillanatok alatt előkerül a korábban odakészített szervízasztal tele finomságokkal, többnyire szárazkolbásszal, uborkával, a házigazda büszkesége típusú pálinkával és házisütésű finomságokkal. A zenekar megbecsülését a feléjük áradó szeretet mellett egzakt módon le lehet mérni a kínált pálinka minőségéből. Ezt szúrópróbaszerűen ellenőrizte, jelen sorok írója, aki megállapította, hogy a szeretet foka túláradó.
A zenei munkanap felét a reggeli jelenti, amire Mótyán Tibor a házánál látta vendégül a kompániát. Természetesen itt is előkerült a gazda legjobb és egyben visszautasíthatatlan pálinkája és bora. A rövid megálló után a zenekar átkelt a főutcán, hogy ébresztőt fújjon az északi városrésznek is.
A jelek szerint a Szarvasi Hagyományőrző Fúvószenekart még sokáig hallgathatjuk ezeken az ünnepeken, mert Szabados Tóth Gábor újoncokat is meghívott erre a reggelre, aki hősiesen állták a megpróbáltatásokat.
