Földesi Zoltán visszaemlékezett a második világháborúba való belépésünkre, az abban játszott szerepünkre, és arra a traumára, amit még mindig nem sikerült feldolgoznunk. Mindig volt érzékünk, hogy a rossz oldalra álljunk és mindig vesztesként kerültünk ki, mondta a szocialisták első embere. Azóta az Európai Unió részei lettünk, annak az Uniónak, aminek az alapjait öt évvel a háború után rakták le. Az hamarosan ki fog derülni, hogy elég erősek-e ezek az alapok, kibírják-e az ötszáz éve tartó bennünket sújtó átkot, mert hatvan évvel ezelőtt valószínűleg nem számoltak azzal, hogy mi is csatlakozni fogunk egyszer.
Minden jelenlevő egy-egy szál vörös szegfűvel hallgatta a szónokot, amit a megemlékezés végén az emlékmű talapzatán helyeztek el.
